A legjobb, ami a grapefruittal történhet. Elkészíteni kicsit macerás, legalább negyed óra, de megéri a pepecselést. A mézes grapefruit saláta volt az első saját kreálmányom, nagyjából 20 évvel ezelőtt. Azóta minden télen többször előkerül, és még nem unom, pedig a hozzávalók listája igen kurta. Hozzávalók: 2 db grapefruit 1 evőkanál méz Az elkészítés legmacerásabb része, hogy a gyümölcshúst ki kell szedni a keserű burokból. Rendes séfek valószínűleg kifiléznék a grapefruitot, miután “húsig” hámozták. Azonban 14 évesen ilyen ismereteim nem voltak, viszont az akkori technikámhoz azóta is ragaszkodom, mert szerintem így veszik el a legkevesebb a finom léből. A grapefruitot (amely a magyarosítás viharos idejeiben a citrancs nevet kapta) meghámozom, mint a narancsot. Küzdelmesen, de kitartóan eltávolítom az összes szivacsos héjat, a gerezdek burkára azonban vigyázok, nem sértem meg. Ketté választom a grapefruitot, majd az első gerezd belső szélén (azaz a gerezd tetején) végigvágom. Lehúzom a hártyát, a gyümölcshúst egy tálba teszem, és ezt megismétlem az összes gerezden. Munkás, de könnyű belejönni. A grapefruit húsát meglocsolom egy evőkanál mézzel, összekeverem és egy éjszakára hűtőbe teszem. Utána már csak enni kell.
Pár napja találkoztam a zöldségesnél a sweetievel, amely állítólag a pomelo és a grapefruit házasításából született. Jóval édesebb, mint a grapefruit, de a gyümölcshús előbányászása ugyanolyan melós. Ugyanúgy megpucoltam, mint a grapefruitot, majd kiskanállal ettük. Méz már nem kellett rá, elég édes volt és jó leveses, lehet a mézes grapefruit alternatívája.