Most, hogy végre van egy raklap mentám, semmi sem állhat közém és a tabbouleh közé.
Bár a tabbouleh alapvetően közel-keleti, arab étel, először Franciaországban ettem, a Martinique-ról származó szomszédainknál. Itthon aztán jó sok évet kellett várjak, mire bárhol lehetett bulgurt kapni, és akkor még mindig hátravolt a mentavadászat. De kiböjtöltem. Nekem azóta ez az egyik olyan kaja, amivel kapcsolatban az önkontroll szó fel se merülhet. Pont addig eszem, amíg van. Egész nyáron simán elélnék rajta: a mentától és a citromlétől frissítő, a zöldségektől életteli, a bulgurtól meg kényelmesen laktató, és pofátlanul egyszerű az elkészítése. Ez az adag látszatra rémisztően nagynak tűnhet, viszont nagyon gyorsan fogy. Lehet saláta, köret vagy önmagában hideg nyári főétel, én ez utóbbira szavazok (a mindenhez húst evők persze nem). 20-25 deka bulgurt (búzatöret a szebbik neve) felöntök kb. 4 deci forró, sós vízzel, aztán lefedem, szívja csak magába a levet. Addig felkockázok 5 nagy szem paradicsomot, egy fél kígyóuborkát, meg egy maroknyi fehér hagymát (újhagyma, póré, vagy ami épp van). Fele-fele arányban összekeverek olajat és citromlevet, összesen úgy 1,5 deci kell ekkora adaghoz. Felaprítok még jó sok (kb. egy nagy marék) petrezselymet és jó sok (kb. egy kisebb marék) mentát, meg török hozzá 2-3 tisztességes méretű fokhagymagerezdet. Mire ezzel megvagyok, a bulgur nagyjából be is szívta a forró vizet, úgyhogy mehet rá a petrezselymes-mentás-fokhagymás-citromos-olajos öntet. Jól összekeverem, és most jön a neheze: minimum 2 két órára hűtőbe kell rakni, hogy rendesen kihűljön. Ha ez megvan, akkor tálalás előtt hozzákeverem a szintén hűtőben tartott paradicsomos-uborkás-hagymás keveréket, és hajrá.
