Rohanós reggel, kényelmes reggeli

Minden anyának jár 15 perc “slow life” a reggeli rohanás és a napközbeni teperés közben. Reggelizz, mint egy királynő!

Vannak tökéletes anyák, akik 7:18-kor tökéletes frizurával, boldog mosollyal és két gyerekkel lépnek ki az ajtón, és vagyok én, aki a reggeli őrület után ad magának negyed órát egy kényelmes reggelire. Nem tudom, hogy a tökéletes anyák hogyan csinálják – gyanítom, hogy borzasztóan korán kelnek -, de én képtelen vagyok a saját reggelimre gondolni (még egy gyors kávéra se), amíg be nem csengettek a suliban. Utána viszont minden sejtem követeli, hogy picit figyeljek magamra is és reggelizzek rendesen. A rendes reggeli fogalma nálam igen tág. Néha egy tejeskávé vagy egy felszeletelt alma éppen elég, néha frissen facsart juicet kívánok, olykor a mediterrán buciba brie sajtot teszek, azonban gyakran eszem zabkását. Mert szeretem és finomnak találom, másrészt hiszek abban, hogy jót tesz nekem és az emésztésemnek. Legjobban a banános-fahéjasat szeretem, de csokis is bármikor jöhet. A zabkása egyetlen hátránya, hogy akad vele némi munka. Itthonról dolgozom, akár még bele is férne, de hétköznap a főzéssel töltött időt sajnálom a legjobban és szeretem minimalizálni. Úgy képzelem, hogy a Cornexi zabkásái azoknak tökéletes reggeli, akik miután leszállították a gyerekeiket, beérnek az irodába végre van idejük reggelizni. Jót és finomat akarnak enni, hiszen csak forró vizet kell hozzá önteni, várni pár percet és már lehet is enni, de én itthon is szeretem ezt a kényelmét. A “tasakos” kajáktól sokszor tartózkodom, mert még mindig úgy gondolok rájuk, hogy “a gyártók úgyis telepakolják mindenféle idiótasággal, ízfokozóval és cukorral”. Ráadásul elolvasom az összetevőket és amilyen finnyás vagyok, az édesítőszereket is kerülöm, a maltittól viszont nem szoktam kiborulni. Az almás-fahéjas, étcsokoládés-kókusztejes és az étcsokoládés-földimogyorós zabkása maltittal édesített, így a kényelmes reggelim gyakran ebből a háromból kerül ki. Összetevőik között semmilyen idiótaság nem szerepel és azért is kedvelem – azon túl, hogy finomak -, mert olyan kis adagokra lenne szükségem egy adagnyi zabkása beízesítéséhez, hogy a maradék a hűtőben romlana meg, és pazarolni sem szeretek, változatos ízekre viszont vágyom. Persze, tartok itthon zabpelyhet is hogyha túlérne a gyümölcstálcán egy banán vagy szombat reggel az egész család zabkását reggelizne.