Minek vacakolni a tésztával, ha elég mindent egy sütőtálba szórni, a végeredmény pedig elképesztően finom. A rebarbara szereti a gyömbért.
Sokáig gondolkodtam, hogy talán pitét csinálok a rebarbarából, de megint győzött a “minél kevesebb tészta, annál jobb” érvem és crumble lett. Kanállal kell enni…
Hozzávalók:
5 szál rebarbara
15 dkg liszt
15 dkg cukor
10 dkg vaj
1/4 teáskanál gyömbérpor
1/2 teáskanál őrölt vanília (kb. két csomag vaníliás cukornak felel meg ennek, de tessék beszerezni őrölt vaníliát, én nagyon szeretem)
A rebarbaraszárakat alaposan megmosom, két végüket levágom, majd 2-3 centi darabokra vágom és egy sütőtál aljára terítem.
Miközben darabolom a rebarbarát, olykor fásnak, túl szálasnak tűnik, de nem szoktam zavartatni magam, mert átfő, átsül… Nem tudok még egy olyan növényt, amely levelének a nyelét esszük. (Aki mondd, az kap egy moksha-táskát! 🙂 ) Azt se tudom pontosan, milyen a jó rebarbara, de én a vékonyabb, sötét rózsaszín-lila szárakat szoktam venni. A rebarbara igen savanyú, jót tesz neki a cukor. Én szeretem a savanyú gyümölcs és az édes, illatos tészta találkozását, de aki akarja, cukrozza meg a rebarbarát még egy kis cukorra.
A lisztet, a cukorral, a vajjal, az őrölt vaníliával és a gyömbérporral összemorzsolom, a rebarbaradarabokra szórom, majd 180 fokos sütőben 1 óráig sütöm.
