Nyári kaland a télben: mézes-kakukkfüves grissini

Házi grissinivel mindenkit le lehet venni a lábáról. Sonkával klasszikus, de önmagában is csodás, főleg  finom bor mellé, jó társaságban.  

Kelt tészta őrületem még midig tart. Ma a mézes-kakukkfüves grissini került terítékre. Sokat kellett vele melózni, ráadásul gyorsan fogyott, de megért minden ráfordított percet. Hozzávalók: 50 dkg liszt 3 dl víz 2 dkg élesztő 1 evőkanál méz 1/4 teáskanál só 1 evőkanál szárított kakukkfű A langyos vízben elkevertem a mézet és az élesztőt és amikor elkezd felfutni a liszttel, a sóval és a kakukkfűvel együtt a kenyérsütő gépbe teszem. A gép dagaszt, majd a tészta kel. (Kézzel is meg lehet gyúrni a tésztát!) Lisztezett deszkán átgyúrom a megkelt tésztát, ketté vágom, hogy könnyebb legyen vele dolgozni. (A feléből lehet 8 db kiflit csinálni, éppen úgy, mint a mézes-rozmaringos kiflinél.) A grissinihez a tésztát jó vékonyra (3mm) nyújtom, majd felvágom 1 centis csíkokra. A csíkokat megfelezem, majd a tésztadarabokat vékonyra (gilisztavastagságúra) sodrom. A sütőben úgyis puffad még a élesztőtől. 180 fokos sütőben 10 percig sütöm az egyik oldalát, majd óvatosan átforgatom és még 10 percig sütöm. Aranybarna legyen!

Ui: Sajnos, az eltarthatóságáról nincsenek információim, mert nálunk kihűlni is alig volt ideje. A nagyja langyosan elfogott – sonka és mártogató nélkül, csak úgy önmagában -, a maradék pedig pár órán belül “elkopott”. Na, ki jár rá? Persze, hogy a férj, aki amikor meghallotta, hogy grissini, kifliért könyörgött.