Nem mondjuk ki a nevét, de répatorta

A répatorta már önmagában felforgató gondolat, azonban a búzalisztet is teljes kiőrlésű rozslisztre cseréltem. Olyan tortát szerettem volna sütni, ami egyértelműen átmegy a fiam torta rostáján, azonban nem a hagyományos szénhidrátbomba. Hozzávalók: 20-25 dkg répa (2-3 db) 15 dkg nádcukor 1 evőkanál házi vaníliás cukor (vagy 1 csomag) 1 teáskanál fahéj 1 nagy csipet só 3 nagy tojás 1 citrom reszelt héja 4 cl olíva olaj 25 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt fél csomag sütőpor 1 deci tej 1 marék mazsola 2 evőkanál étcsoki bogyó A répákat megpucolom és kis lyukú reszelőn lereszelem. Hozzáteszem a nádcukrot, a vaníliás cukrot, a sót, a tojásokat, a fahéjat és a reszelt citromhéjat. Átkeverem. Megy bele az olíva olaj és addig keverem, amíg egynemű massza lesz. Hozzáöntöm a lisztet és a sütőport. Ismét jól átkeverem. (Eredetileg nem akartam bele tejet tenni, de a massza túl sűrű lett.) Tejjel lazítom a keveréket és belekeverem a mazsolát és a csokoládé bogyókat. (A csokibogyókat a Lehel piacon szoktam venni, apró kockára feldarabolt étcsokival kiváltható.) 26 centis tortaformában 30 percig sütöttem (nagyjából 200 fokos sütőben). A szokásos tűpróbával ellenőriztem, hogy átsült-e a közepe is.

A végeredmény egy sűrű, ízletes tészta. Egy pohár tejjel kellemes reggeli vagy uzsonna. Porcukrot csak a fotó kedvéért szórtam rá, amúgy nem erőltetném, ha már nádcukor, répa és teljes kiőrlésű rozsliszt került a tortába. Arról fogalmam sincs, hogy meddig tartható el, mert nálunk 1 nap alatt elfogyott. A férjem leszögezte, hogy ő répatortát nem eszik. Megkóstolta és gyorsan megevett még 3 szeletet. Majd meggyanúsított azzal, hogy ebben nincs is répa (pedig van!) és hogy el akartam előle titkolni, hogy a répatorta finom. Végül annyiban maradtunk, hogy a lehető legritkább esetben nevezzük a nevén. Azt már be se vallottam neki, hogy a torta tele van fahéjjal. Állítása szerint, a fahéjat sem szereti…