Már attól elfáradtam, ha ránéztem a ládákban álló szilvákra, amit anyukám hozott. Nem volt erőm tésztát gyúrni, mégis elkészült a szilvás pite.
Vannak napok, amikor semmi sem jön össze. A konyhát ellepi a szilva, pedig idén nem akartam se szilvalekvárt, se chutney-t főzni, az ecetes szilvához viszont már túl puha a szilva, pedig ahhoz még kedvem is lenne, ráadásul nem találom a kedvenc sütőtálamat és halvány lila dunsztom sincs arról, hogy eltörtem vagy a pincében valamelyik doboz alján várja jobb sorát. Mérlegelem, hogy egyszerű linzertésztához össze tudnék kaparni némi erőt, csakhogy az összes tojás kell a lecsóba, így elvetem az ötletet. Végül kedvenc crumble receptemen csavarok egyet és pite lesz belőle. (Tésztát végül nem gyúrok.) Hozzávalók 40×30-as tepsihez: kb. 1,5 kg szilva 50 dkg liszt 15 dkg + 2 evőkanál cukor 20 dkg vaj 1/4 teáskanál fahéj A lisztet összekeverem a cukorral, majd összemorzsolom a vajjal. (Eddig minden olyan, mintha crumble készülne.) A tepsit kibélelem sütőpapírral, de úgy, hogy minden oldalán túllógjon. A morzsa kétharmadát a tepsibe öntöm, elsimítom és megnyomkodom. A szilvákat megmosom, elfelezem és a morzsakéregre pakolom vágott felükkel felfelé. 2 evőkanál cukrot elkeverek a fahéjjal és a szilvák tetejére szórom, majd rászórom a maradék morzsát is. Előmelegített sütőben, kb. 180 fokon nagyjából 45 percig sütöm. Ezalatt az alsó morzsaréteg összesül, mintha gyúrt linzer tészta lenne, a szilva “lekvárrá” sül, itt-ott kocsonyásan krémes lesz a tésztától, a teteje viszont ropogós, morzsás, izgalmas lesz. Ebben a változatban eltűnik a crumble legnagyobb hibája, hogy csak kanállal lehet kikanalazni. A morzsás szilvás pitét lehet kockázni, kézzel enni vagy akár uzsonnára elcsomagolni és másnap is finom. Ui: Végül lekvárt is főztem. Őrölt fahéjat és őrölt gyömbért szórtam a szilvalekvárba és így jó lesz téli reggeleken a forró kakaó vagy kávé mellé, de az egyszerű sült húsokat is megbolondítja. Iratkozz fel most a moksha.hu hírlevélre!