Napsütötte Toszkána: citromos sütemény esős napokra

Napsütésre vágyódom és ilyenkor Frances Mayes citromos tortája jut az eszembe. A könyvet kedveltem, a sütibe azonban több citromot teszek.  

  A citromos süti szertartása meglehetősen jellemző rám: Amikor napsütésre vágyom, előbukkan a fejemben Frances Mayes könyve a Napsütötte Toszkána és annak narancssárga borítója, és előkeresem a citromos sütemény receptjét. Igaz, keresni se kell, mert ott  a könyvjelző, amúgy 270. oldal… “Citromos sütemény: Keverjünk össze 1 csészényi teavajat 2 csészényi cukorral, egesével keverjünk el benne 3 tojást. Addig keverjük, amíg egészen sima nem lesz a massza. Keverjünk össze 3 csésze lisztet, 1 teáskanál sütőport, 1/4 teáskanál sót, és 1 csésze íróval felváltva keverjük el a vajas masszában. (Olaszországban tejszínt használok, mivel író nem kapható.) A lisztkeverékkel kezdjük és azzal is fejezzük be az adagolást. Adjunk hozzá 3 evőkanál citromlevet és egy citrom reszelt héját. Teflon tepsiben süssük 50 percig, 300 fokon. Fogpiszkálóval ellenőrizzük, hogy készen van-e már. (Mázzal is bevonhatjuk a sütemény tetejét: 1 csésze olvasztott vajban elkeverünk másfél csésze porcukrot és 3 evőkanál citromlét.) Díszítsük citromhéj-karikákkal.” Mindig arra jutok, hogy túl kevés a citrom és kicsit felforgatom a receptet…  az én Napsütötte citromos süteményem. Hozzávalók: 100 g vaj 200 g cukor 2 tojás 300 g liszt fél csomag sütőpor csipet só 3 (kezeletlen!) citrom héja és leve 2 dl tejszín porcukor A vajat a cukorral habosra keverem, majd tovább keverem a tojásokkal. Ezután belekeverem a lisztet, a csipet sót és a sütőport, majd a tejszínt. Belereszelem a citromok héját, majd hozzáöntöm a kifacsart levüket és simára keverem. 180 fokra előmelegített sütőben (szilikonos tortaformában) 45-50 percig sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy tényleg átsült-e. Amikor kihűlt, megszórom porcukorra és megkóstolom. Éppen olyan citromos, amilyennek szerettem volna… Tiszta giccs, de amikor az első szelet süteményt ettem, még a nap is előbújt a felhők mögül.