Fogalmam sincs, hogyan készül az autentikus muszaka, de mi így szeretjük és nem tudjuk megunni.
Három nagyobb padlizsánt felkarikázok és és besózok.
Egy vöröshagymát apróra vágok 3 gerezd fokhagymával, olajon megdinsztelem, hozzáteszem a fél kiló darált húst, fehéredésig kevergetem, sózom, borsozom és megszórom rengeteg kakukkfűvel. Felöntöm némi vízzel és főzöm.
A padlizsánnak éppen ennyi idő kellett, a sókúrában, egyesével lemosom a szeleteket, papírtörlőn lecsepegtetem, majd forró teflon serpenyőben mindkét oldalukat megsütöm. Olajat nem teszek a serpenyőbe. (Nem tudom, hogy mikor keserű a padlizsán és a só tényleg hatásos-e, de mindig így csinálom és eddig mindig jó volt. Viszont padlizsánkrémhez sohasem sózom.)
Némi vajat (kb. 5 dkg) felolvasztok egy lábasban – igen, edényigényes étel -, teszek bele lisztet (kb. 2-3 púpos evőkanál), átpirítom, majd felöntöm tejjel, hogy középsűrű besamel mártást kapjak. Rengeteg szerecsendiót reszelek bele.
Mire ide jutok, jó a hús is, bőségesen teszek hozzá sűrített paradicsomot és/vagy paradicsomot. Átforralom és készre főzöm.
Fogom a (remek) sütőtálam és rétegzem a hozzávalókat: padlizsán, szerecsendiós besamel, paradicsomos-kakukkfüves darált hús. Az utolsó sor, mindig padlizsán a tetején besamel mártással, és ráreszelek 10-15 dkg trappista sajtot. Addig sütöm, amíg a sajt megpirul a tetején.
