Mazsolás kalács cukros-szerecsendiós kéreggel

Az ünnepi hangulathoz puha, karácsony-illatú kalács dukál sok mazsolával és ropogós, cukros-szerecsendiós kéreggel a tetején.    

A kenyérsütőgép, illetve annak a dagasztó funkciója a barátom. Odáig jutottam ebben a kapcsolatban, hogy most már az élesztőt se futtatom fel a folyadékban – lusta vagyok -, hanem beleszórok mindent a tartályba és egy órára magára hagyom, dolgozzon. Ezután már csak formázni és sütni kell a tésztát, ami nem túl strapás feladat. A Mazsolás kalács kislány koromban igazi csodának számított. A Lúdanyó meséi könyvben volt egy vers: Kis Kukta Jutka Kis kukta Jutka beült a sutba majszolni egy kalácsot. Hát benne mit talált? szép nagy szem mazsolát – ily jó kislányt ki látott? Nekem pedig meggyőződésemmé vált, hogy a mazsolás kalács a világ legjobb dolga. Ebből felnőttként se tudtam kinőni, sőt abból se, hogy imádom a briós tetején a ropogós cukrot. (Az egyszerű kelt tésztához képest (kakaós csiga vagy aranygaluska) a kalácstésztám vastagabb, gazdagabb, mivel itt nincs töltelék.) Mazsolás kalács cukros-szerecsendiós kéreggel a tetején Hozzávalók: 50 dkg liszt 4 evőkanál cukor 2 dkg élesztő 2 dl tejszín (hab- vagy főzőtejszín is lehet) 1 dl tej negyed teáskanál vanília őrlemény (vagy egy vaníliarúd kikapart magjai) 1 tojás (a sárgája negyedét félre kell tenni) 2 marék mazsola csipet só tetejére: negyed tojássárgája 1-1,5 evőkanál kristálycukor kb. negyed teáskanál frissen őrölt szerecsendió A kalács hozzávalóit a kenyérsütő tartályába teszem. Trükk csak a tojással van. Felütöm és kettéválasztom. A fehérjét a tésztához teszem, a tojássárgát viszont egy kis tálba. Háromnegyedét kanállal kiveszem és a tésztához adom, a maradékot pedig megtartom a kalács tetejére. A kalácsot természetesen kézzel is ki lehet gyúrni és utána pihentetni kell fél órát. Egy (egyszerű) kenyérsütőformát vékonyan kiolajozok, a tésztát átgyúrom és egy akkora hurkát készítek belőle, ami éppen belefér a formába. Langyos helyen fél-háromnegyed órát pihentetem. (Addig, amíg szépen megkel és kidagad a formából.) A sütőt 180 fokra bekapcsolom és amíg bemelegszik, reszelek egy kevés szerecsendiót majd összekeverem a cukorral. A tészta tetejét bekenem a félretett tojássárgájával, megszórom a szerecsendiós cukorral és a 180 fokos sütőbe teszem. 30-40 perc alatt készre sül. Isteni az illata és rendkívül nehéz kivárni, amíg kicsit kihűl… Ötletek: – A szerecsendiót lehet fahéjra is cserélni, sőt csak cukrot is lehet a kalács tetejére szórni, azonban a szerecsendiós cukor nagyon jó, érdemes megkóstolni. – Mazsola helyett lehet bele tenni apróra vágott sárgabarackot, vörösáfonyát vagy apróra vágott aszalt szilvát is. – A férjem szokott olyat is csinálni, hogy miután kijött a tészta a kenyérsütőből a felét 1 teáskanál cukrozatlan kakaóporral átgyúrja, mindkét tésztát 1,5 centira nyújtja, egymásra teszi, összetekeri és így süti meg. Ekkor csíkos lesz a kalács. Én jobban szeretem, ha a tésztát nem gyötörjük ennyire. – A kalácsba apróra darabolt étcsokit is lehet tenni, azonban azt nem a gyúráskor kell beletenni – mert összemaszatolja a tésztát – hanem akkor, amikor az első kelesztés után átgyúrjuk.