A mángold nem csak gyönyörű növénye a kertnek, de remek alapanyag az ebédhez. Gyorsan elkészíthető és finom!
A kertről Nem a saját gondolatom és már azt se tudom, kitől hallottam, de előszeretettel vallom és idézem: szeretnem nézni, ahogyan az ebédem nő. Ennek szellemében osztottuk fel a házunkhoz tartozó kertet. Fele füves-fás rész lesz, ahol lehet füvet nyírni, függőágyat kifeszíteni és ahonnan megtelik a kamrapolc lekvárral, a másik része pedig konyhakert, a kettő között pedig virágoskert. A konyhakertbe indulásként málna került és josta, eper, fűszernövények, spenót és sóska, paradicsom, paprika, rebarbara, hagyma, mángold és répa. A répa és a spenót csúfos kudarc. A hagymában még bízom. A gyümölcsök jól teljesítenek és a fűszernövények is gyönyörűek. A mángold viszont éppen olyan gyönyörű lett, mint amilyenre vágytam. Amikor az egyik elkezdett felmagozni és a férjem megfenyegetett, hogy ő bizony többet nem locsolja és meg se kapálja, ha nem főzök belőle valamit, először kétségbe estem, mert mángoldos quiche volt a tervem, de sütő nélkül ez nem megvalósítható, így rögtönöztem. A mángoldról A mángold levelének olyan az íze, mint a spenótnak, a piros szára és nyele viszont céklára emlékeztet. A tányérról A tészta mellé pulykás-mángoldos szószt főztem. Remek lett! Hozzávalók: 450 g pulykamell nagy csokor mángold 2 dl tejszín 2 gerezd fokhagyma só, bors 1 evőkanál olíva olaj A mángoldot alaposan megmostam, majd a levélnyélről leszedtem a zöld levélrészeket. A levélnyelet feldaraboltam. A pulykamellet felkockáztam és forró serpenyőben, kevés olíva olajon pirosra sütöttem. Sóztam, borsoztam. Beletettem a feldarabolt levélnyelet, a zöld levélrészeket, a zúzott fokhagymát és felöltöttem kevés, nagyjából 1,5 deci vízzel és 15 percig pároltam. Ezalatt a levelek összeestek. Felöntöttem tejszínnel, felforraltam, szórtam rá meg egy kis borsot és lehetett enni. Nálunk tészta volt mellé a köret, de rizzsel vagy puliszkával is kitűnő lett volna.