A lepénykenyérnek ezernyi fajtája létezik, amit én sütök, az tulajdonképpen a sercli trónra emelése.
Már gyerekkoromban is a kenyér héját szerettem a legjobban – és igen, jöhet az ezeréves vicc is, hogy a héjában van a vitamin, hahaha -, de soha nem volt belőle elég. Pár hete ettem igen finom lepénykenyeret, így itthon is elkezdtem kísérletezni vele. Függés lett belőle. Azóta nem kívánom a kenyeret, a kiflit, a cibattát, csak lepénykenyeret akarok enni. Legjobban brie sajttal és olíva bogyóval szeretem, meg a lecsó szaftját tunkolni, de a fiaim szerint májkrémmel és paradicsommal a legjobb. Alaprecept: 40 dkg liszt 2 dkg élesztő nagy csipet só 1 evőkanál cukor 2,5 dl langyos víz 2 evőkanál olaj (lehet napraforgó, repce és olíva is) A tökéletes lepénykenyér titka csupán annyi, hogy nem bele, hanem a tetejére kell tenni az olajat. Géppel csinálom a tésztát: beleszórom a lisztet, a sót, a cukrot és a élesztőt, felöntöm langyos vízzel és a gép teszi a dolgát. Egyszer megkel, átgyúrja, majd sütőpapírral bélelt, lisztezett tepsire öntöm, szétlapítom nagyjából kör formára és ehhez kihasználom a tepsi méreteti, megkenem a tetejét az olajjal, hagyom kelni 10 percig, majd kenyérsütés funkción* 14 perc alatt készre sütöm. Kiveszem, letakarom konyharuhával és amikor langyosra hűlt, vagy teljesen kihűlt lehet enni. Félbe lehet vágni és meg lehet tölteni mindennel, ami egy szendvicsbe mehet, de szeretem csíkokra vágni kolbász, sonka vagy éppen körözött mellé. Az alaprecept turbózható szárított oregánoval, apróra vágott szárított paradicsommal vagy olíva bogyóval. A gyerekek miatt inkább az alapreceptet sütöm és mellé eszem a finomságokat. *A sütőm tud egy kenyérsütés funkciót. Hideg sütőbe teszem be a megkelt tésztát és alsó-felső sütéssel, légkeveréssel 270 fokra melegíti fel a sütőt.