A diós piskóta mindig jó ötlet. Gyerekkoromban anyukám és nagymamám mellett tanultam meg piskótát sütni, most a fiaimnak sütöm. Egyszerű, finom, szeretjük!
Könnyű, diós piskóta – drága nagyi után szabadon/Fotó: Myreille
2018 a piskóta éve lesz, ugyanis 2017 karácsonyán, az anyukámnál felfedeztem, hogy a fiaink és a férjem is rajong a piskótáért. Piskótát viszont ritkán szoktam sütni. Egyrészt azért, mert élénken él bennem gyerekkorom sütivágyó délutánjai, amikor anyukámat vagy nagymamámat rá lehetett beszélni arra, hogy süssön valamit, és az a valami általában piskóta volt és annak a tésztájához a tojáshabot kézzel kellett felverni és általában meg is nyertem a feladatot. Fél perc után leszakadt a karom és utáltam az egészet. Persze, a piskótát szerettem és szeretem, de ilyen áron nem kellett. Nekem viszont van szép, ügyes konyhai robotgépem, szóval a karleszakadás nem érv a piskóta ellen.
A másik “ellenérzésem” a tojás miatt volt. Hogy sok tojás kell hozzá. Gyorsan analizáltam ezt a problémát és rájöttem, hogy 1. nem eszünk sok tojást, 2. a kevert tészta semmivel se olcsóbb, mint a piskóta. Tehát…
2018 a piskóta éve lesz!
Az első:
Könnyű, diós piskóta
Hozzávalók: 6 db tojás 6 evőkanál cukor 15 dkg darált dió 3 evőkanál liszt 1/2 teáskanál szódabikarbóna 1 narancs reszelt héja
Diós piskóta/Fotó: Myreille
A tojásfehérjéket csipet sóval kemény habbá verem, majd beleteszem a cukrot és addig verem (3-4 perc) amíg csillogó tojáshabbá válik. Beleteszem a tojássárgákat és a resztelt narancshéjat, óvatosan átkeverem. A darált diót összekeverem a liszttel és a szódabikarbónához, majd a tojásokhoz keverem.
Sütőpapírral bélelt tepsibe ötöm és 180 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt készre sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm.
Önmagában is tökéletes, de a fiaim lekvárral szeretik igazán.
*Annyira klasszikus, hogy a legtöbb családban rántott hús volt vasárnap és “mindenki” unta. Kivéve én. Nálunk egyáltalán nem volt evidens, hogy anyu vasárnap rántott húst csinál, talán ezért is imádom gyerekkorom óta. Nem untam rá. A gyerekeim pedig így vannak a piskótával. Gyerekkoromban annyira evidens volt, hogyha sütiről volt szó, akkor piskótát sütött anyu is és nagyi is, hogy nekem nem lett az. Így viszont a gyerekeim se untak rá a piskótára, sőt rajonganak érte…
