A székelykáposztában az a jó – azonkívül, hogy nagyon, de nagyon finom -, hogy az előkészítés nettó 30 perc, a többit a tűzhely elvégzi.
Székelykáposztában ugyanúgy nem lehet igazságot tenni, mint húslevesben. Mindenki arra az ízre esküszik, amely gyerekkorában a zsigereibe vésődött. Én úgy főzöm, ahogy én szeretem: ne legyen nagyon sok füstös íz benne, de azért legyen benne; pikánsan érezni lehessen a savanyú káposzta ízét, de ne legyen túl savanyú vagy túl sós. Bőven legyen leve, de ne legyen leves… Nagyon leegyszerűsítve az én székelykáposztám savanyú káposztával főtt pörkölt. Hozzávalók: 80-100 dkg savanyú káposzta 60-70 dkg sertéscomb szalonnabőr 2 fej vöröshagyma 2 teáskanál pirospaprika 1 nagy pohár tejföl + puha kenyér A főtt füstölt húsokért nem rajongok – azokat nyersen szeretem -, ezért egy nagy darab szalonnabőrrel kezdem a főzést. A szalonnabőrön maradt szalonnát (bőrrel együtt) zsírjára sütöm, majd ebben dinsztelem üvegesre az apróra vágott vöröshagymát. (A szalonnabőr végig benne marad a lábasban.) A húst felkockázom, a hagymára teszem, addig keverem, amíg a húskockák minden oldala kifehéredik, megszórom pirospaprikával, felöntöm annyi vízzel, amennyi éppen ellepi és forrástól fél óráig főzöm. A sót nem felejtettem ki. Nem sózom a húst, mert a szalonnabőr is sós és a savanyú káposzta is sós lesz. A savanyú káposztát megkóstolom. Ha kell kimosom. A lényeg, hogy kellemes, pikáns, kicsit savanyú és kellemesen sós íze legyen. (A savanyú káposztát úgy kell kimosni, hogy tiszta, hideg vízbe teszem, alaposan átkeverem és leöntöm róla a vizet.) A savanyú káposztát – a benne lévő összes fűszerrel pl. babérlevéllel, borssal – a húsra öntöm, elkeverem és ha kell vizet öntök rá. Annyi szaft legyen rajta, hogy ellepje az ételt. Megkóstolom a levét, ha kell, most sózom. Nem szokott kelleni, mert a káposzta elég sós, még kimosás után is. Bő egy órát főzöm, amíg a hús és a káposzta puhára fő. A tányéron nagy adag tejföl kerül rá, mellé pedig puha kenyér, amivel a szaftot ki lehet tunkolni.