Csupán földimogyoró és öt perc kell hozzá. A kedvencemet, a “crunchy” mogyoróvajat készítettem. Vigyázat, függőséget okoz! Gasztroajándéknak is remek.
Házi készítésű mogyoróvajakkal tele van az internet és egy-két recept után az is világossá válik, hogy a mogyoróvajhoz nem kell más, csak sós-pörkölt földimogyoró. (Tényleg nem kell olaj vagy egyéb íz- vagy állományfokozó.) Sőt, lehet indulni héjas földimogyoróból is, amit mi magunk pucolunk meg, majd pirítunk és sózunk. Sőt, nem feltétlenül kell ragaszkodni a klasszikus sós-pörkölt földimogyoróhoz sem, a mézes-sós is remek alapja a mogyoróvajnak.
Mogyoróvajból (peanut butter-ből) alapvetően kétféle létezik: a sima és a mogyoródarabos. (És egyiket sem illik összekeverni a mogyorókrémmel, amit a “kismókusok kenyérre is kenhetnek, nagymóksuok süteménybe is tölthetnek“.) Mindkettő elkészítése azonos, annyi a különbség, hogy a mogyoródaraboshoz a készítés első fázisában ki kell venni a darabos mogyoróból néhány evőkanálnyit.
Hozzávalók:
250 g sós, pörkölt földimogyoró (vagy éppen ennek a fele, ha arra van kedvünk)
Nélkülözhetetlen még: alsó késes aprítógép.
(Érdemes ránézni az órára, mert tényleg 5 perc alatt készen lesz a mogyoróvaj.)
A sós-pörkölt földimogyorót az aprítóba kell önteni és két-három másodpercig darálni. Ekkor még a mogyoró darabos és ki kell venni belőle az ötödét és folytatni a darálást. Először a mogyoró porszerű lesz, majd elkezd összeállni – folytatni kell a darálást tovább – majd pedig fényesen krémessé válik. Amikor a massza eléri ezt az állapotot, akkor készen van a mogyoróvaj. Ez a sima változat, és ekkor lehet visszaönteni és elkeverni a korábban kivett apró mogyoródarabkákat és készen van a “crunchy” mogyoróvaj.
Kis üvegekbe érdemes tölteni és apró kanalat adni hozzá. Az eltarthatóságáról fogalmam sincs, mert túl gyorsan fogy. Akinek véletlenül nem jön be a mogyoróvaj – mert ez sós, nem pedig édes valami – akkor süssön belőle csokoládés-foldimogyoróvajas ropogós kekszet.
