Korai impressziók: nem lehet minden reggel müzlit enni, avagy a hajnali ébredés előnyei, amikor a vers megédesíti a hajnalt.
Apró figyelmesség, hogy a szürke és hideg reggel jobban induljon: nyári színek a reggeli asztalon…
Csupán megszokásból nyitottam ki a hűtőszekrény ajtaját, miközben a kávé ébresztő illatára vártam. Megakadt a szemem a félkész leveles tésztán, és azonnal eszembe jutott, hogy a fagyasztóba rejtett kevéske nyári gyümölcs.
Még mindig a “hajnali részegség” borította az agyam, miközben 4 tojást , kb.15 dk cukrot, 5-6 dkg lisztet, 3 dl tejet, kevés narancsvizet (vagy vanília) aromát ) villával összekevertem, éppen csak addig, amíg Kosztolányi néhány sora eszembe jutott:
“A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd száz év után,
ha összeomlik,
gyom virít alóla,
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.
De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,
valami tiszta, fényes nagyszerűség,
reszketve és szilárdul, mint a hűség.”
(Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség)
Ráöntöttem a tésztára, beledobáltam a piros bogyósokat, végre kész lett a kávém. Nyugodtan kortyolgattam, hallgattam a híreket, közben alig húsz perc alatt megsült a korai impressziókkal tűzdelt improvizáció.
Sütemény illata ébresztette kamaszkáimat, s azonnal kihúzta őket az ágyból. Máskor némán, félálomban eszegetnek, most vidáman csacsogtak.
Elmentek, jól indult a napjuk.
Képzelem vagy tényleg csak ilyen kevésen múlik az egész?
