Nagy álmom volt, hogy a gyerekekkel gofri partyt rendezünk. Néhány hete beköltözött hozzánk egy gofri-sütő és most már a tökéletes alaprecept is megvan.
A gofri nekem a kényelmes vasárnap reggel, a strand, a nyár és az a sienai délután, amikor az egész város az Il Palio-ra készült, mi meg egy árnyas fa alatt – nem is emlékszem, hogy miért, de talán az illata ejtett minket rabul – tejszínhabos gofrit ettünk.
Néhány hete kísérletezem az emlékeimben élő gofrik elkészítésével és mostanra hibátlan az alaprecept. Ugyanis a goffri tésztája nem lehet túl híg, mert akkor az egyik oldala lapos lesz, és nem lehet túl sűrű sem, mert akkor elnehezül.
Ja, és egy nagyon fontos dolog. A gofri tészta nem egy sűrű palacsinta tészta, sokkal inkább a kevert sütik tésztájával rokon.
Hozzávalók 14 db-hoz:
80 g vaj
3 tojás
120 g cukor
1 csomag vaníliás cukor
150 g liszt
1/4 teáskanál szódabikarbóna
175 g (azaz egy kis pohár) joghurt
1/2 teáskanál reszelt citromhéj
Gofri nem csak a strandon (Fotó: Myreille)
A vajat habosra keverem a cukorral, vaníliás cukorral és a reszelt citromhéjjal. Hozzáadom a tojásokat és simára keverem. Beleteszem a lisztet éismét átkeverem. Végül egy pohár joghurttal megfelelő sűrűségűre keverem a tésztát, majd belekeverem a szódabikarbónát.
A szódabikarbóna miatt erőteljesen duzzad majd a tészta, tehát a túltöltést el kell kerülni, én egy nagyobb evőkanálnyi tésztát szoktam egy-egy gofrihoz a sütőbe tölteni és 4-6 percig sütöm.
Amikor a gofri kisül, nagyon puha, ám ha pár másodpercet hűl a levegőn, a külseje ropogóssá válik.
Szerintem tejszínhabbal a legfinomabb, de a fiaim csoki pudinggal vagy sárgabarack lekvárral szeretik a legjobban.
