A célka chutney-t szeretem sült húshoz, rántottához, sajtokhoz és csak úgy önmagában is. Nincs az a mennyiség, ami el ne fogyna belőle.
Még a télen kaptam egy (kis) üveg cékla chutney-t. Azonnal rákattantam, pillanatok alatt elfogyott. Most pedig kedvező volt a csillagállás* és megcsináltam magamnak is. A harmada még melegen elfogyott a reggelihez…
Természetesen elkértem a chutney receptjét, de végül nem azt főztem meg, hanem ahogy továbbgondoltam.
Cékla chutney recept
Hozzávalók: 4 db cékla 3 db alma 1 vöröshagyma 2 marék mazsola 1 marék aszalt vörösáfonya 2+1 teáskanál garam masala 1/2 teáskanál őrölt szegfűbors 1/2 teáskanál őrölt szerecsendió némi chilipehely 10 dkg cukor 1 dl balzsamecet só
A *kedvező csillagállás nálam annyit jelen, hogy amikor sütőzacskóban csirkecombot sütöttem, a több hete megvásárolt cékláknak is találtam egy helyet a tepsin és sütőzacskóba kötve megsütöttem. Természetesen, nem szükséges ez a hosszú ráhangolódás, de én nem bírom 4 cékláért órákig fűteni a sütőt… A céklákat langyosan megpucoltam, majd betettem a hűtőbe. Halogatni se kell ennyit, csak fáradt voltam, gondoltam, majd reggel nagyobb elánnal vetem bele magam a főzésbe. De a lényeg, hogy eljutottam a megsült és megpucolt céklákig.
Egy kisebb fej vöröshagymát apróra vágtam, majd lábasba tettem 3 db apróra vágott almával. Az almák héját nem vágtam le, viszont a magházukat kiszedtem. Felöntöttem 2 dl vízzel, csipet sóval megszórtam és nagy “lángon” elkezdtem főzni.
Amíg az alma puhult apró kockákra vágtam a megsült, megpucolt céklákat.
A hagymás almához hozzáadtam a felkockázott céklát, a mazsolát, a vörösáfonyát, a cukrot, a balzsamecetet, a fűszereket. Chilipehelyből csak keveset tettem, hogy ne erős, csak pikáns íze legyen, garam masala-ból pedig 2 teáskanálnyit tettem bele.
Addig főztem, amíg a leve jól besűrűsödött és kevergetéskor kilátszott a lábas alja. Ekkor belekevertem egy teáskanálnyi garam masala-t, mert úgy érzetem, az a fűszeresség még kell neki.
A kész cékla chutney nagyját forrón üvegbe töltöttem. Ami az üvegből kimaradt, elfogyott reggelire, meg úgy a délelőtt folyamán, kóstolgatás közben, hogy “Úristen, milyen finom! Aaaaaa, pont úgy fűszeres, ahogy szeretem! Hm, hidegen is de jó!”