A nudlinak két titka van. Az első, hogy ki kell hűteni a krumplit, a második, hogy nem szabad sajnálni a mákot. Persze, elfőzni is tilos!
Nudlit sodorgatni igazi konyhai meditáció, be is fogtam a gyereket. Nudlit most főztem életemben először – gnocchit már sokszor -, azonban gyerekkoromból emlékeztem a mozdulatokra és szerencsére, az íze is éppen olyan lett, mint a gyerekkori nudliknak.
Hozzávalók: 80 dkg krumpli 1 tojás 30-35 dkg liszt 3 dkg olvasztott vaj 10 dkg darált mák 2 evőkanál porcukor só
A krumplit meg kell pucolni, fel kell darabolni, mintha főtt krumpli készülne, meg kell főzni, össze kell törni, majd ki kell hűteni. A krumpli nem lehet forró vagy langyos, mert akkor több lisztet vesz fel. Persze, így is krumplifüggő, hogy mennyi lisztet kell hozzá tenni…
Ha kihűlt a krumpli, fel lehet tenni egy nagy fazék vizet forralni.
A kihűlt krumplit el kell keverni egy tojással és egy nagy csipet sóval, majd bele kell keverni a lisztet. Ha keverésre már nem áll össze a tészta, akkor bele kell nyúlni kézzel is. Szerintem akkor jó a tészta, ha ragacsos, de bőséges lisztezéssel formázható. (Nudligyártás előtt kezet mosok, nem küzdök a kezemen maradt ragacsos tésztával.)
Bőségesen lisztezett deszkán hüvelykujjnyi vastagságú kígyókat formázok a tésztából, amiket ujjnyi darabokra vágok és a vágási felületükkel a lisztezett deszkán meghempergetem. A lényeg, hogy a vágási felületnél ragadósabb nudli mindenhol lisztes legyen.
Ha forr a víz, akkor kisebb adagokban kifőzöm nudlikat. A nudlik amint feljönnek a víz tetejére jók, ki lehet szedni, nem kell tovább főzni, és olvasztott vajban óvatosan megforgatni.
Azonnal lehet tányérra pakolni, bőségesen megszórni mákkal (azaz darált mákos-cukros keverékkel) és enni vagy a kissé meghűlt nudlikat mákba (darált mákos-cukros keverékbe) forgatni és úgy enni. A lényeg, hogy jó sok mák kerüljön a nudlira.
