A hókifli megunhatatlan, örök kedvenc. Nekem karácsony “illata” van, de bármikor gyorsan elfogy. (Pedig dobozban hossza eltartható lenne.)
Diós-vaníliás hókifli/Fotó: Myreille
Diós-vaníliás hókifli
A nagymamám szokott hókiflit sütni, és gyerekként nem tűnt különleges sütinek, mert egyszerű volt és szinte mindig volt belőle a mama kamrájában. Egy ideje viszont már elég öreg vagyok ahhoz, hogy minden részletéért rajongjak, de leginkább azt szeretem, hogy a fiaimmal együtt formázzuk a tökéletes kifliket.
Hozzávalók: 25 dkg dió 25 dkg vaj 350 dkg liszt 10 dkg kristálycukor 4 késhegynyi vanília őrlemény 1 evőkanál porcukor
A diót forgókéses aprítóban durvára aprítom, majd egy tálba borítom a puha vajjal, liszttel, a kristálycukorral és 2 késhegynyi vanília őrleménnyel. A hozzávalókat először csak morzsolom, majd gyors mozdulatokkal egy hatalmas gombóccá nyomogatom. A lényeg, hogy a tészta összeálljon és az alapanyagok elvegyüljenek, de nem kell átgyúrni, gyötörni a tésztát.
Letakarom és 1 órára hűtőbe teszem.
A tésztából kisebb darabokat szakítok ki és kiflikké formázom. Sodorni ezt a tésztát nem lehet, kifli formára kell nyomkodni.
Ebből az adagból 2 tepsi lett nekem, amiket külön-külön sütöttem meg. 180 ℃-ra előmelegített (alsó-felső sütés, légkeverés) sütőben 12 perc alatt készre sütöm. Érdemes figyelni, mert túlsütni vétek, inkább kicsit hóka (fehér, világos) legyen, mint aranybarna.
Forrón megszórom a kifliket a 2 késhegynyi vanília őrleménnyel elkevert porcukorral.
Elméletileg sokáig eltartható légmentesen lezárt dobozban, de nálunk ez a mennyiség pár nap alatt elfogy, esélye sincs megszáradni vagy hosszan várakozni.
