Pár nap eltéréssel ugyanazt a dagasztás nélküli kelt tésztát kétszer sütöttem meg, de picit másként. A két kenyér egészen más, de mindkettő isteni.
Mivel már este tudtam, hogy másnapra nincs elég kenyerünk, így gyorsan összekevertem egy tésztát, amit másnap csak ki kell sütnöm. “Dolgozzon az élesztő, nem én” volt a mottóm.
Dagasztás nélküli kenyér
Hozzávalók: 30 dkg liszt 2,5 dl langyos víz 7 g szárított élesztő 1 teáskanál cukor 1 teáskanál só
Egy nagy tálban a lisztet összekeverem az élesztővel, cukorral és sóval, majd a vízzel. Annyit kell keverni, hogy összeálljon a tészta, de nem kell agyonkeverni, maradhat rusztikusan ragacsos. A tésztát letakarom folpackkal és egy éjszakára a konyhapulton hagyom.
Fontos a nagy tál, mert a tészta az éjszaka során kb. hatszorosára kel. Ezután szilikon spatulával lehúzom a tál oldaláról a tésztát és egy bőségesen lisztezett deszkára öntöm. Lisztes kézzel kicsit meghengergetem, megcsavarom és sütőlapra teszem.
1. verzió a dagasztás nélküli kenyérre: ciabatta
- 14 órát kelt a tészta
- majd hideg sütőbe került 30 percig sült 270 fokra felmelegedő sütőben
Jellemzői: Kicsit színtelen, de puha, olasz ciabatta jellegű kenyér.
2. verzió dagasztás nélküli kenyérre: házi kenyér
- 10 órát kelt a tészta
- majd hideg sütőbe került 13 percig sült 300 fokra felmelegedő sütőben, majd 14 percet a 270 fokos sütőben
Jellemzői: ropogós, megpirult héjú kenyér, amelynek könnyű, levegős a bele és állagában a fehér kenyérre emlékeztet, csak rúd formájában sült.
Igen kedveljük ezeket ezeket a kis, szendvicsekhez tökéletes kenyereket, ezért ragaszkodom ehhez a formához. A sütési idővel és egyébbel szívesen kísérletezem. Most is azért került a gyűjteménybe mindkét recept, mert mindkettő nagyon finom, mindkettőt szeretem.