Nálunk egész évben nagyon sok tea fogy, de így ősszel, amikor hűvösek az esték, igazán vágyom egy-egy csésze forró teára. Megvan a legújabb kedvencem. Nem vagyok márkafüggő, csak a minőség és az ésszerűség érdekel. A csipkebogyóteát csak saját szedésű és szárítású csipkebogyóból főzöm. Ha gyümölcsteát választok, akkor az összetételt nézem, és kerülöm az aromákat és az ízfokozókat, a fekete teákat tejjel vagy tejszínnel iszom, ha pedig zöld tea, akkor egyértelműen Dilmah.
A Dilmah egy családi teavállalkozás, amelyet az 1930-ban született, ceyloni teakészítő, Merrill J. Fernando alapított azzal a céllal, hogy a világ legkiválóbb minőségű teáját kínálja, és mindezt úgy, hogy tevékenységeit az emberek szolgálatába állítja. A Srí Lankán – tudtad, hogy Srí Lanka régi neve Ceylon? – alapított Dilmah volt az első, teatermelő tulajdonos által birtokolt teamárka a világon. A teákat azok eredeti termőhelyén szüretelik kézzel, dolgozzák fel és csomagolják frissen a teakészítés hagyományait követve. Ma már az alapító két fia, Dilhan és Malik, is csatlakozott a vállalkozáshoz, akiknek a nevéből született meg a Dilmah márkanév. A tea a Dilmah számára egy egyedülálló luxus ínyencség, amely természetes, egészséges, gyógyhatású, s nem utolsó sorban rendkívül sokféle formában élvezhető. A család elhivatottsága a hagyományos, művészi teakészítés iránt lenyűgöző és csodálatra méltó: a cég elutasítja a lényegesen olcsóbb, ám kevésbé kifinomult CTC (Cut Tear Curl) tea feldolgozási technológiát. A nagyon finom – minőségi – teák titka ugyanis nem más, a tealevelek kézi szüretelése, majd kézműves feldolgozása. Az alapító szándéka szerint máig ragaszkodnak a teakészítés 5000 éves hagyományaihoz és ez érezhető a teáikon. Minden Dilmah csésze tea 200-300 kézzel szüretelt tealevelet rejt magában. A tea íze, karaktere pedig függ attól, hogy milyen magasan és milyen klímán termesztették. Minden teában ott a természet ujjlenyomata. A zöld tea a teacserje leveleiből készül, azonban a fekete teával ellentétesen nem fermentálják, azaz nem erjesztik. A lefőzött zöld tea színe sárgás, világos barna, attól függ, meddig állt a teafilter a forró vízben. Apropó forró víz. A teafőzés egyik nagy titka, hogy nem lobogó, hanem csupán 70-80 ℃-os vízzel szabad leönteni a teafiltert és legalább két percig állni kell hagyni. Az én egyik legnagyobb kedvencem a Dilmah Lemongrass & Lemon zöld tea, amely természetes citrom aromával és citromfű levelekkel kevert zöld tea. A lefőzött tea gyümölcsös, aromás és mégis szelíd. Megunhatatlan és nem kell bele se cukor, se méz, se semmi. Minden zöld tea önmagában tökéletes és a jó zöld teának nincs mellékíze, amit el kellene nyomni. Az első cukor nélküli teához enyhébb teát érdemes főzni – azaz szűken kell mérni a 2 percet -, és akkor nagyon könnyű rákapni. Zöld teát lehet inni azért, mert egészséges, mert jó hatással van a szervezetre. Én azért iszom, mert finom. Ha még jót is tesz nekem, legyen, de nem ez az elsődleges cél. Másik nagy kedvencem a Moroccan Mint, amelyben a tealeveleken kívül bors- és fodormenta levelek vannak és olyan kellemes elegyet alkotnak, hogy minden egyes csészénél újra kell gondolnom, miért is hittem azt, hogy én nem szeretem a mentás teákat. (Mert ezelőtt borzalmasakat mentás teákat ittam…) Tipp: A Dilmah-nak van egy remek zöld tea válogatása (Variety of Green), amely mind az ötféle teából ötöt tartalmaz aromazáró csomagolásban.