Ez az a cucc, amibe az ember csak azért tesz egy kevés lisztet, hogy sütinek hívhassa a tömény csokoládét. Nem vagyok édességfüggő, de mostanában egymás után csupa olyan könyveket olvastam, amikben a főhősnőknél a válságkezelés két alappillére a brownie és doughnut volt, és egyszerűen megkívántam a dolgot. Vagy mondhatnám oly szépen is, ahogy Esterházy szokta: csokoládézhatnám.
Hát nekiláttam bátran brownie-t csinálni, abban a biztos tudatban, hogy az ilyesmit úgyse egyedül kell megennem. Az alaprecept Jamie Oliver Little Book of Big Treats című könyvéből van, nagyjából hűen követtem is.
Kell hozzá:
25 dkg vaj (nem margarin!)
20 dkg keserű csoki (60-70%os, nálam Tibi)
8 dkg átszitált kakaópor
35 dkg kristálycukor
6,5 dkg liszt
1 tk sütőpor
4 tojás
Jamie olyan elhajlásokkal szemben is megengedő, mint a hozzáadott szárított meggy, vagy darált mogyoró, én ezeket most hanyagoltam. A sütőt előmelegítem 180 fokra, (az inkább lapos és nagy) sütőformába sütőpapírt kanyarítok, aztán gyorsan vízgőz fölött megolvasztom és összekeverem a csokit meg a vajat. Egy másik kübliben összeszitálom és keverem a szárazakat: a lisztet, a kakaóport, a cukrot és a sütőport, majd ezt hozzákeverem a csokis masszához. Ezután felverem a négy tojást, és jó selymesre összekeverem a többivel. Kb. 25 percig kell sülnie: kívül legyen szilárd, belül meg maradjon kicsit folyós. A formában hagyd kihűlni (melegen enni annyira durva, hogy utána két hétig garantáltan csokira se nézel), majd vágd szép nagy szeletekre, esetleg szórd meg reszelt citromhéjjal/narancshéjjal, és ha direkt hízókúrán vagy, akkor tejszínhabot is nyomhatsz rá. Brutálisan tömény, legközelebb fél adagot fogok belőle csinálni, és valószínűleg a házi kritikusom elvárásai alapján: szerinte ha ugyanezt nagyon vékonyan sütném, úgy, hogy ne legyen folyós része, akkor pont olyan lenne a tészta, mint a kedvenc dupla csokis doughnutja.
