Anyáról lányára száll nálunk a recept, van benne egy kis titok és persze három generáció tapasztalata. A méret a lényeg! Kovászos uborkát készíteni a világ legegyszerűbb dolga, de az uborka méretével el lehet rontani. Én arra esküszöm, hogy “tökből” nem lehet kovászos uborkát készíteni, vagyis lehet, de nem érdemes. A “kovászolni való uborka” egységcsomagokat el kell felejteni, a fürtös uborkát válogatni kell: a 6-8 centis uborkák a legjobbak, mert azoknak tömör a húsa és apró a magja, így kovászolás után is ropogós, finom marad. A többi úgyis a nap és a kenyér dolga.
Hozzávalók: fürtös uborka (6-8 centis uborkák) friss kapor 1 kiskanál ecet só (1,5 literenként egy csapott evőkanál) 1 (tisztességes) szelet házi kenyér Első lépés, hogy vizet kell forralni. Nagyjából 1-1,5 litert szoktam és amikor felforrt, elkeverek benne 1 csapott evőkanál sót, majd megvárom, amíg kihűl. Közben elintézem az uborkákat. Alaposan megmosom, megsikálom. Két végüket levágom és bemetszem a húsukat. Hiába aprók az uborkák, én két vágással csinálom, hogy utána könnyű legyen cikkekre szedni. (A bemetszést leírni bonyolultabb, mint megcsinálni. A lényeg hogy az uborka húsát át kell vágni úgy, hogy a két vége egybe maradjon, majd fordítani rajta 90 fokot és a műveletet megismételni. Éles kés kell a dologhoz és óvatos mozdulatok.) Tiszta üvegbe, jó szorosan sorakoztatom az uborkákat és beteszem melléjük a kaporleveleket. Friss kaporágak kellenek, amelyeket egy evőpálcika segítségével szoktam az üvegbe gyömöszölni. A kihűlt sós vizet az uborkára öntöm, hogy teljesen ellepje az uborkákat. Az üveg tetejére megy a szelet kenyér a kenyérre pedig egy kiskanál ecet. Letakarom egy kis tállal és napra teszem. (Az üvegből kiforr a lé, ha nem akarunk eláztatni semmit, akkor egy nagyobb tányért érdemes alá is tenni.) Napsütéses nyári hőségben 2 nap alatt kész, ha esős az idő és keveset süt a nap, akkor 3-4 nap kell neki. Ha kész az uborka, leveszem a tetejéről a kenyeret és hűtőszekrénybe teszem. Zsíros kenyérrel megunhatatlan nyári klasszikus.