Almavajat, azaz apple buttert egy londoni piacon kóstoltam először, de még akkor is kerestem benne a trükköt, vagyis a vajat.
Aztán kiderült persze, hogy csak az állaga miatt hívják így ezt a krémes-habos finomságot – a hollandok hasonló szósza almahab néven fut. Bármilyen alma megfelel hozzá (egyébként a recept körtével is működik), viszont a gyümölcs eredeti íze nagyban befolyásolja, hogy mennyi cukrot kíván. Az elkészítésben csak egyetlen kicsit macerásabb fázis van, de a hűvös őszi-téli napokon már senki sem fogja bánni, hogy belevágott (én idén már a harmadik adagot készítem, és bőven van még almám). Hozzávalók: 2-2,5 kiló alma 20-30 deka cukor (almától és ízléstől függően) 2 teáskanál őrölt fahéj 1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg csipetnyi só 1 citrom leve és héja (vagy fél deci citromlé) 1 csésze (2,4 dl) almaecet 2 csésze víz A megmosott almából kivágom az esetleges hibás részeket, aztán úgy, ahogy van, héjjal, maggal, magházzal együtt feldarabolom, és az almaecetes-vizes keverékben kb. 20 perc alatt puhára főzöm. Jön a könnyű rész: az egészet botmixerrel pépesítem. Jön a nehezebb rész: az egészet még átfinomítom a tekerős paradicsompasszírozón (végtelen türelműek szűrőn is megpróbálhatják). A selymes, könnyű péphez hozzáadom a cukrot, csipet sót és a fűszereket, majd kis lángon, sűrűn kevergetve, vasfazékban nagyjából 45 perc alatt kész: a normál lekvárnál könnyebb, habosabb állagú lesz. A többi a lekvároknál szokásos eljárás: az almavaj forrón megy a 110%-ban tisztára mosott üvegekbe, 5 percre fejtetőre állítom őket, aztán 1-2 napig pokrócba bugyolálva pihenhetnek. Aki hosszabb távra tervez és nagyobb biztonságra törekszik, a kupak alá tehet két celofán közé szórva tartósítót is. Önmagában, vajas kalácsra kenve, keksszel és piskótával könnyű desszertnek való, ráadásul sült húsok mellé is nagyon jól passzol.