Csak eper és egy kevés cukor. Ennyi kell és egy jégkrémforma. A fiaim kedvence. Elkészíteni ugyanúgy szeretik, mint megenni.
Egyszerű eperfagyi: csak gyümölcs és egy kis cukor. (Fotó: Myreille)
A zöld pálcikával olyan, mint egyhatalmas, jéghideg eper. Még a magok is látszanak. Volt ugyan egy kósza gondolatom, hogy átpasszírozom, de nem volt hozzá erőm. A férjem szerint a magok nem zavaróak és gyerekkorában evett utoljára ilyen jégkrémet és imádta. Fehér műanyag dobozban árulták és kiskanállal kellett kapargatni… (Fotó: Myreille)
A kert mindent belead. A piros eprek – tudom, szamóca, hivatalosan – között még virágokat is találok. Az eper hálás. Csak el kell ültetni, néha kigazolni, majd leszedni és hagyni futni, megint kigazolni és így tovább. Közgazdás énem azt szokta számolgatni gazolás közben, hogy az eperrel megéri dolgozni. Nem csak azért mert finom, hanem mert drága is, ha boltba kell megvenni.(Fotó: Myreille)
Anyukámtól korai epret kaptam, most viszont a hatalmas szemű eprek – tudom, szamócák -, kezdtek el érni. De az eper amúgy is jól érzi itt magát, mert ezen a területen rengeteg szamóca nő. Mármint vad, apró. Szamócaföldre építettük a házunkat. (Fotó: Myreille)
Az eperfagyi trükkje az, hogy nincs trükkje. A megmosott, megtisztított epret megszórom cukorral (60 dkg-hoz 2 evőkanálnyit szoktam tenni), botmixerrel pürésítem, a gyerekek bőszen segítenek nyomni a gombot, megkóstolom – picit édesebbnek kell lennie, mint ahogy finom – és mehet is a formába és a fagyasztóba 8 órára. (Fotó: Myreille)
Dani, mint kezdő fotómodell élvezte a dolgot, hogy eperfagyival pózolhat. (Fotó: Myreille)
Nagyon lelkes volt. (Fotó: Myreille)
Zsombi az évek alatt beleunt a modellkedésbe, de még segít nekem. Egyetlen vita maradt köztünk, hogy akkor ez most eperfagyi vagy eperjégkrém. (Fotó: Myreille)
A háttérben megcsodálhatjátok a virágoskertem egy darabját. A csillagfürtöket tavaly magról ültettem és a pünkösdi rózsák is összekapták magukat a gyenge kezdet után. Az előtérben a fiaimat láthatjátok – hihetetlen, hogy milyen nagyok és milyen gyorsan nőnek – és azt a pillanatot, amikor Dani véget vetett a fotózásnak, Zsombi pedig kamaszosan durcás a gasztroblogger anyja miatt. Végül – ezt már nem dokumentáltam – helyreállt a béke és a boldogság, a fiaim elégedettek voltak az eperfagyival és megrendelték a következő adagot. (Fotó: Myreille)
