A karácsonyfára – tényleg csak mutatóba – került néhány zselés szaloncukor, amúgy házi vajkaramella a karácsonyi cukorság nálunk.
Házi vajkaramella: csak tejszín, cukor, vaj és csipet só (Fotó: Myreille)
A férjem rajong a vajkaramelláért, ráadásul ez egy olyan édesség, amit sütő nélkül is könnyű előállítani, nem kell hozzá flancos hozzávaló, csak sok-sok idő. Idén azt terveztem, hogy kipróbálom Lila Füge vajkaramellás szaloncukrát és csináltam egy próba verziót, de túl vajasnak találtam (azért elpusztítottuk) és arra jutottam, hogy “éles helyzetben” a formázhatóságot inkább az omlósságra cserélem és a csoki bevonatot sem erőltetem, éppen elég szénhidrát van a vajkaramellában. (Tudatalattim annyit még besegített, hogy a bevásárláskor csokit elfelejtettem venni.) Viszont Lila Füge adta az ötletet, hogy tej helyett tejszínt használjak és a vajat se a végén keverjem a masszába, hanem rögtön az elején. Így idén a 3 hozzávalós omlós vajkaramella helyett a gyors vajkaramella lett a férjem ajándéka. A gyorsaság a főzési időn nem látszik, ugyanis ezt is 50 percig főztem, de sokkal nagyobb adag lett és nem kellett veszettül kevergetni.
Amikor megszilárdul, tartja a formáját (Fotó: Myreille)
Hozzávalók:
4 dl tejszín
30 dkg barna nádcukor
20 dkg kristálycukor
25 dkg vaj
csipet só
Az összes hozzávalót egy nagy teflon serpenyőbe mérem, felforralom, majd alacsony hőfokon 50 percig főzöm. Persze, néha-néha ránézek, megkeverem és akkor lesz jó, ha sűrű masszává áll össze. A színe is megváltozik, mert a kezdeti átlátszó karamellből, tejfehér karamellé válik. Nagyon habzik, ezért jó nagy serpenyőben érdemes csinálni, akkor nincs stressz amiatt, hogy túlfut a serpenyőn, illetve minél nagyobb felületem párolog a víz, annál gyorsabban készen lesz.
Forrón sütőpapírral bélelt tepsibe (tálcára) öntöm, néhányszor az asztalra ütögetem, de már nem simogatom, kevergetem, mert akkor morzsásra szétesik. Megvárom, amíg teljesen kihűl. Szabályos kockákra nehéz vágni, mert annyira omlós, hogy már a vágásnál morzsolódik – nem kell aggódni, ha nem simogattad szépre, szét nem esik – , mi tördeljük, vágjuk, a morzsákat csipegetjük és elkezdtünk rájárni, mint a “szaloncukorra”.
Mert igen, azt elfelejtettem mondani, hogy nem csak a férjem imádja a vajkaramellát, hanem én is és a gyerekek is…
