A világ legjobb pizzája, avagy a véletlen margójára

Nálunk gyakran pizza a vacsora és évek óta próbálom leutánozni azt a felejthetetlent, amit Olaszországban ettünk. Végre sikerült!   Tényleg gyakran eszünk pizzát, de a tésztát mindig saját magunk készítjük és a feltétek is a hűtőből, kamrából vagy a kertből kerülnek a pizzára. Leggyakrabban a tejfölös-szalonnás-hagymás változatot sütjük, mert a férjem azt szereti a legjobban, de a kamrapolcon mindig akad egy kis doboz sűrített paradicsom is, hátha éppen paradicsomosra támad kedvem. Tulajdonképpen évek óta ugyanazt a tésztát gyúrom pizzához, és mindig is tudtam, hogy a tészta tökéletes, csak a sütés lehetne jobb. Azt hittem, hogy az egyszerű gázsütő akadályoz és majd a légkeveréses villanysütő meghozza a kívánt eredményt, de némi lustaság és egy véletlen hatására sikerült a tökéletes pizza. A tökéletes pizza fogalma egy toszkán nyaralás óta egyetlen konkrét pizza jelenti. Két híres város között voltunk valamilyen számozott úton és nagyon éhesek voltunk. Megálltunk az első vendéglátó egységnél és két pizzát rendeltünk. Addig és azután is ettünk pizzát Olaszországban, de olyan jót sehol. A tészta ropogós volt, de nem száraz, a feltét egyszerű, de ízletes.

Pizza tészta (3-4 személyre, avagy két óriási pizzához): 50 dkg liszt 2 dkg (friss) élesztő 2 evőkanál méz 2,8 dl langyos víz nagy csipet só szükség lesz még 1 teáskanál olíva olajra is Annyi kenyeret és kelt tésztát sütünk hetente, hogy annyira belustultam, az élesztőt nem futtatom fel a mézzel elkevert langyos vízben, hanem a lisztet, élesztőt, mézet, vizet és sót a kenyérsütőgép tartályába szórok, bekapcsolom a dagasztó funkciót és 40 perc múlva készen van a tészta. Nem, nem hagytam ki, olajat nem teszek a tésztába. Aki kézzel áll neki, először futtassa fel az élesztőt, a hozzávalókat gyúrja tésztává, langyos helyen hagyja kelni 20-30 percig és gyúrja át. A tésztát ketté vágom. Korábban sodrófával nyújtottam a tésztát, majd sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam. Legutóbb elfogyott a sütőpapírom, így szilikon ecsettel vékonyan kiolajoztam a tepsiket, hogy ne ragadjanak le. Ebből a véletlenből született meg a tökéletes pizza. Egy nagyobb és egy kisebb sütőtepsit vékonyan kikenek olíva olajjal, majd beleteszem a tésztát és kézzel akkorára nyomkodom, hogy kitöltse a tepsit. A tészta tetejét kicsit megliszteztem, hogy könnyebb legyen vele dolgozni, a tészta alja pedig csúszott az olajon. Amikor a tészta a tepsikben van, elkészítem a feltétet, a tészta pedig kel még egyet. Tejfölös-kolbászos-szalonnás-hagymás 3 evőkanál tejföl 2 gerezd fokhagyma kb. 10 centi kolbász 3 szelet szalonna (nem gyorspácos, hanem rendes érlelt, füstölt) 1 fej vöröshagyma 2-3 újhagyma 10 dkg sajt csipet oregano A tésztát tenyérrel átnyomkodom, majd megkenem a zúzott fokhagymával elkevert tejföllel. Rászórom a felkarikázott kolbászt, a felkockázott szalonnát, a felszeletelt hagymát és újhagymát, megszórom oreganoval, sajtot reszelek a tetejére és 180 fokra előmelegített sütőben 25 percig sütöm. Az alja ropogósra sül, de a tészta nem szárad ki. Isteni. Már az emlékek hatására összefut a nyál a számba. A pizzában az a legjobb, hogy mindenkinek a kedvencét lehet készíteni. És ha már itt tartok, íme még egy vallomás. Nem szoktam paradicsomszószt főzni, egyszerűen megkenem a pizzát a sűrített paradicsompürével, amit előtte zúzott fokhagymával, oreganoval, bazsalikommal vagy kakukkfűvel kevertem össze. A tetejére megy a hagyma, szalonna, többféle sajt. Minimális munka, maximális élvezet. Imádom, ha karakteres, sűrű a paradicsomszósz. Ha két pizzát sütök, nem egyszerre teszem fel a feltéteket, hanem csak sütés előtt, hogy a tejföl (vagy a paradicsom) ne áztassa a tésztát a “várakozás” alatt. (Légkeveréses sütőben egyszerre két pizzát is lehet sütni, ez újabb ok a villanysütő mellett.)