Régen úgy tartották, hogy Bécsben a Sachert, Zürichben a Schobert egyszer az életben ki kell próbálni. A Péclard is megér egy misét…
A hegedűkészítő teszi a hangszerbe a lelket, amely csak az f-lyukakon keresztül látható, de nem csak ezért varázslatos a műhelye.
Kincseim között akad néhány régi Londoni képeslap. A legrégebbit 1907-ben adták postára, a legújabbat 1947-ben. A bélyegeken ott a történelem.
Zürich Svájc legnagyobb városa, azonban közel sem nagyváros. Belvárosa bájos, üzletei káprázatosak, könnyű beleszeretni.
A bécsi karácsonyi kirakodás nem az őrült vásárlásról szól, hanem társasági esemény forralt borral, punccsal és platnin sült krumplival.
A schönbrunni kastély és kert 1996 óta szerepel az UNESCO Kulturális Világörökség listáján. Mellesleg minden részlete tökéletes.
Gyárlátogatás a Lindt & Sprüngli Csokoládégyárban: csokoládé minden mennyiségben és formában. Kedvenc csokim a gyártósorról.
Szutykos és a szétesés szélén áll, pedig szép és a 70-es évek építészetének emblematikus épülete.
A Rombach vagy Kis Zsinagóga néven emlegetett zsinagóga építészetileg és történelmileg is különleges. Amikor arra jártam, nyitva volt a kapuja.
Szokatlan kiállítás nyílt Párizsban, amelynek célja – a meghökkentésen túl -, meglehetősen profán: a helyi köztisztasági vállalat fennállásának 40. évfordulója.
Még mindig nem jutottam el Rómába, azonban néhány saroknyira a lakástól, az egyik antikváriumban csodás régi képeslapokat találtam.
Dobogókőről rengeteg adatot fel lehet felsorolni, de nekem egyszerűen csak szép. Sok ott az oxigén, sok a tökéletes pillanat.