Ma talán nagyon másmilyen ember lennék, ha 14 évesen nem kerültek volna a kezembe a könyvei.
Köszönöm, Salinger!
“Egyszer, amikor még egészen kicsi voltam, a képregényeim alatti polcon egy magazint találtam, a címe az volt, hogy Stirring Science Stories („Titokzatos tudományos történetek”). Végül megvettem, és már hazafelé, út közben is azt bújtam. Tele volt gondolatokkal és álmodozásokkal, de mind az életről szólt.
Cormac McCarthy nevét a Nem vénnek való vidék kapcsán jegyeztük meg örökre. Az út című regénye sem lesz könnyebb olvasmány. Felkavaró és megrendítő utópia.
McCarthyt 2007-ben Az úttal Pulitzer-díjat nyert, és a Times által összeállított “az elmúlt évtized 100 legjobb könyve” listán az első helyre rangsorolták.
„ Ha az a szép, gyors pillantású és lusta hajú női egyén, aki e szótárt olvassa és úgy vág át a tulajdon félelmén, akár egy szobán, történetesen elhagyatottnak érzi magát, tegye a következőt. A szótárral a hóna alatt a hónap első szerdáján délben menjen el lakhelye főtéri cukrászdája elé. Ott egy fiatalember fogja várni…
Mit tehet a nő, ha négy éve együtt él a pasijával, aki semmi hajlandóságot sem mutat arra, hogy feleségül vegye? Belekapaszkodik egy régi (?) ír hagyományba és elindul férjül kérni az említett férfit… Az elemek azonban ellene dolgoznak, ráadásul, képbe kerül egy zárkózott ír pasi is. A Szökőhév (Leap Year) kellemes limonádé.
