Ez az a cucc, amibe az ember csak azért tesz egy kevés lisztet, hogy sütinek hívhassa a tömény csokoládét. Nem vagyok édességfüggő, de mostanában egymás után csupa olyan könyveket olvastam, amikben a főhősnőknél a válságkezelés két alappillére a brownie és doughnut volt, és egyszerűen megkívántam a dolgot. Vagy mondhatnám oly szépen is, ahogy Esterházy szokta: csokoládézhatnám.
Nem bolti, hanem saját készítésű: 2 evőkanál túrót összekeverek fél evőkanál tejszínnel vagy tejföllel, 1 kiskanál vanília esszenciával, kevés cukorral és egy fél marék mazsolával. Pont egy adag.
Nyáron friss gyümölcsökkel szoktam rétegezni mazsola nélkül. Málnával, eperrel és sárgabarackkal kedvelem a legjobban, ráadásul egészséges édességként tartom számon. Nagyobb mennyiségben túrótorta krémje is lehet, akár zselésítő nélkül is: a vékony(!) vizes piskótát megkenem a krémtúróval (bőségesen), majd ráhalmozom a gyümölcsöt.
Állandó bennem a vágy, hogy olyan “hülyeségeket” egyek, mint a köles, az árpa meg a csíra. A csicseriborsóval egyszer csúnyán megjártam, azóta tartjuk egymással a két lépés távolságot. A kíváncsiság hajtott be a közeli bioboltba is, ami teljes nevén életmódcentrum, és első benyomásra éppen egy arasszal csísebb, mint az én ízlésem. Talán nem is mentem volna többet, ha nincs a fetával töltött palacsinta. A titkos palacsinta tésztésztán kívül nincs benne semmi extra – fetával megtöltik a palacsinátát, felgöngyölik, bepanírozzák és kirántják -, mégis isteni.
