A mentőangyal egyik tunéziai származású barátom személyében érkezett, aki – nem mellesleg – remekül főz. Néha a szenvedélyért, néha a megélhetéséért, néha pedig csak az én bénaságom kompenzálásáért.
Terülj, terülj, asztalkám!
Több éve megvan a Nigella falatozója, de ez az első recept, amit megfőzök belőle. Csalódás volt a könyv. A főzőműsorok láttán mindig összeszaladt a számban a nyál, de a receptek között alig akadt olyan, amit ki szerettem volna próbálni. Amit meg igen, ahhoz olyan alapanyag kellett (bárány, halványító zeller, halva), ami éppen nem volt itthon. A citromos rizottó már régóta rajta volt az “egyszer kipróbálom” listán, de most álltak úgy a csillagok, hogy volt itthon zeller és éppen vendégek jöttek, tehát emberem nem reklamált a citrom miatt.
Már jó ideje saját magam készítem a krémtúrót, de hogy pontosan idézni tudjam, milyen E-ket tartalmaz a bolti, vettem egyet. A gyermekkort idéző szögletes krémtúródobozon ez áll: “Milli vaníliás krémtúró. Utóhőkezelt, félzsíros desszert jellegű túrókészítmény. Összetevők: sovány túró 62,5 %, cukor, vaj, savópor, módosított keményítő, stabilizátorok: E 466, E410, E406 és E412, természetes és természetazonos vanília aroma. Nyomokban mandulát tartalmazhat.”
Szerintem, a vaníliás krémtúróhoz nem kell más, mint túró, ha lehet, házi, tejföl, nádcukor és egy darab vaníliarúd kikapart magja vagy házi készítésű vaníliás cukor.
Szombaton kóstoltam, ma meg itthon is megfőztem. Persze, szerencsém volt, mert az évekkel ezelőtt virágládába szórt fűszermagok közül megbokrosodott a petrezselyem. Kell még 3-4 cukkini, tisztítva, magtalanítva, 1 nagyobb krumpli és egy fél hagyma. A cukkinit, krumplit és a hagymát feldarabolom, felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi és puhára főzöm. Ennyi a munka nagyja. Leveszem a tűzhelyről, beledobom a nagy csokor petrezselymet meg némi sót, és mixelem. Mivel akadt itthon, tettem még bele egy kis reszelt parmezánt, de flancolás nélkül is tökéletes volt. (Igen, ennyi a recept, nincs tovább.)
