Galériával

A nevem Bond. James Bond. – Időutazás plakátokkal

Nem csak a 007-es ügynök, hanem az őt alakító színészek is legendának számítanak, akárcsak a Bond-lányok és az Aston Martin.

James Bondot, azaz a 007-es ügynök karakterét 1953-ban Ian Fleming író alkotta meg, azonban a A nőcsábász és lehetetlent nem ismerő brit kém túlélte alkotója halálát és a mai napig újabbnál újabb kalandokba keveredik.
James Bond rejtélyes figura. Annyit lehet tudni a múltjáról, hogy szülei autóbalesetben haltak meg és ezért korán árvaságra jutott. Cambridge-ben tanult, majd a Brit Királyi Haditengerészetnél szolgált és ezután vált belőle kém. Eredeti személyleírása szerinti 183 centi magas, haja fekete, szeme kék. Tehát kiköpött Sean Connery vagy Roger Moore. Ért a fegyverekhez és az ökölharchoz, gyakran provokatív, szeret ironizálni és kedveli a szerencsejátékot.
A legújabb Bond-film, a Skyfall, amelyben Daniel Craig alakítja James Bondot, immáron harmadszor, és egészen megbocsátottuk neki szőkeségét, beérjük kék szemével.
Érdekesség, hogy Sean Connery 6, Roger Moore 7, Pierce Brosnan 4 alkalommal keltette életre James Bondot. A Bond-fiúk mellett a Bond-lányok is híresek lettek. Ursula Andress fürdőruhás jelenetével kezdődött a Dr. No-ban, és azóta Sophie Marceau és Halle Berry is villant a brit kém oldalán.

Daniel Craig és az Aston Martin DB5

Bár James Bond – ahogy egy nagymenő szívtiprótól elvárjuk – furikázott már Alfa Romeoval, Audival és Bentleyvel is, de igazán az Aston Martin az ő autója. A Skyfallban is az Aston Martin DB5 tűnik fel ismét.
James Bond történelem filmplakátokon:

A Bond-filmek receptúrájához tartozik a felejthetetlen főcímdal. Madonna, Alicia Keys, Sheryl Crow, Tina Turner, Bono, Nancy Sinatra, Louis Armstrong, Tom Jones, az A-ha és a Duran Duran is jegyez egy-egy felejthetetlen dalt, a legújabbat pedig Adele énekli.
Skyfall trailer:

Érzéki bujaság: kobaltkék és citromsárga arannyal

A Versace enteriőrökbe a Napkirály azonnal beköltözne, még akkor is, ha a falak citromsárgák és kobaltkékek. Pazar luxus.
A részletgazdag, bőven aranyozott minták, a bujaság a Versace egyik védjegye, amely nem csak a nőknek, de a bútoroknak is jól áll. 2012-ben azonban citromsárgával kombinálják az aranyat és kobaltkékkel, és a merész párosítás működik. Az igéző Versace úgy olvad össze a modern minimállal, hogy közben új stílust teremt. Persze, a megunhatatlan fekete és ezüst is visszaköszön…

Versace Home>>

100 éves ház csupa fehér lakása Stockholmban

Az 1923-ban épült bérház 64 m²-es lakását úgy alakították át, hogy megőrizték a régi lakás hangulatát, de mégis modern, praktikus otthon született.

Stockholm kedvelt negyedében egy régi bérház egyik lakását alakították át úgy, hogy a skandináv lakberendezés egyik legszebb és leghangulatosabb otthona lett. A lakás világos, barátságos, amelyhez a három utcára néző ablak mellett hozzájárulnak a fehér falak és a fa borítású padlók. A letisztult színek és formák a rendezettség érzetét keltik és kínálják magukat kulisszának az élethez, amely színes és vidám. Az egymásból nyíló szobák gyakran kellemetlenek, azonban itt, ahol a nappaliból nyílik a hálószoba és a közlekedő az ebédlő része, szinte a legoptimálisabb elrendezés, és boldogság, hogy a folyosóra nem vesztegettek értékes négyzetmétereket. A konyha viszonylag kicsi, de jól felszerelt, és természetesen itt is a fehér a meghatározó szín. Azonban itt se unalmas, ahogy a lakás többi részein sem. A fürdőszoba a hálóból nyílik, de a wc a bejárat mellett külön helyiséget kapott, éppen ezért az intim terek jól szeparálhatóak a “közösségi” terektől. (Ha 10 évvel fiatalabb lennék, azonnal beköltöznék.)

fantasticfrank.se>>

Máriapócs: kegytemplom az almáskertek között

A szakrális helyek a hitetlenek is tartogatnak csodákat, és mindegy mi okból, de legalább egyszer az életben meg kell tenni az utat, ami Máriapócsra vezet.
“Mit ér az út, ha nem vezet templomhoz? -ez a sokértelmű és igen mély gondolatot hordozó kérdés egy grúz szatirikus filmben hangzott el, egy olyan világban, ahol a templomokat ipari célokra használták, az utak pedig gyárakhoz, kicsapongáshoz és leginkább a nagy semmibe vezettek. Ifjú emberként hallottam ezt a mondatot, akkor még az allegorikus értés elégtelenségével, azóta igen sokszor megszólal bennem ez a mondat. […] Papként a legcsodálatosabb dolgok egyike, részese lenni azoknak a pillanatoknak, mikor felismeri a kegyhelyet felkereső ember, hogy az útnak a templom ad értelmet.” (Kapin atya, részlet a Máriapócsi kegytemplom ismertető füzetének köszöntőjéből)
Máriapócsra, régi nevén Pócsra a Kárpátokból érkeztek ruszin családok, akik a hagyományaikat és hitüket is hozták magukkal, a faluban görög katolikus fatemplomot építettek. A fatemplomról nem maradtak fent dokumentumok, de a mándoki fatemplom mintájára (amely a szentendrei skanzenben látható) a kegytemplom mellett felépült és felszentelésre is került egy fatemplom, amely visszaadja a régi idők hangulatát. Egészen különleges egymás mellett látni az apró fatemplomot és mellette a hatalmasnak tűnő kegytemplomot.
Az eredeti fatemplom azért tűnt el, mert az állapota annyira leromlott, hogy helyére új, kőtemplom épült, amelyet 1749. szeptember 8-án szenteltek fel. A templom 37 méter hosszú, 18 méter széles és 16 méter magas, meghatározó épület fizikai és lelki értelemben is.
A máriapócsi templom attól lett híres búcsú- és zarándokhely, hogy 1696. november 4-én a Szent Liturgia alatt az egyik helyi földműves arra lett figyelmes, hogy a templom Istenszülő-ikonjának mindkét szeméből folynak a könnyek. A csoda majdnem egy hónapig tartott és híre eljutott a bécsi udvarba is.
A kegyképet 1676-ban Csigri László máriapócsi bíró készíttette fogadalomból és hálából, a török rabságából történt szabadulásának emlékére. A képet 6 forintért a helybéli görög katolikus lelkész öccse festette. A ikont a bíró nem tudta kifizetni, így azt egy tehetősebb polgár, Hurta Lőrinc vásárolta meg és ajándékozta a templomnak. Valószínűleg ő íratta a kép aljára orosz nyelven a következő szöveget: “Én, Isten szolgája állíttattam fel a képet vétkeim bocsánatára.”
Annak rendje és módja szerint a császár megkívánta a csodás képet és az ikont Bécsbe szállították, körmenettel vitték egyik feldíszített templomból a másikba. Pócsra évekkel később csupán egy másolat került vissza, de a pócsiak sértett büszkeséggel tekintettek rá egészen addig, amíg 1715. augusztus 1-jén (ami egy csütörtöki nap volt) a másolat is könnyezni kezdett. A kegykép harmadik könnyezését pedig 1905. december 3-án jegyezték fel, ekkor egy szerzetes rózsaszínű kendővel fogta fel a lencse nagyságú könnycseppeket. Viszont a Bécsbe szállított kegykép soha többet nem könnyezett.

Máriapócsi kegytemplom>>

Drámai művész zugok a kanadai Fogo Islandon

Szilaj, de gyönyörű sziget, valamint elképesztő és drámai, de élhető házak művészek számára. Megmozdulnak a kreatív energiák!
A 25 km hosszú és 14 km széles sziget Kanada keleti partjánál található. A vadregényes és szilaj szigetre a norvég Saunders Architecture tervezett művészkuckókat a Shorefast Foundation és a Fogo Island Arts Corporation megbízásából. 6 vadregényesen magányos helyszínen 6 ház épül, hogy fiatal művészeket csábítson a szigetre. Eddig a Bridge Studio, a Long Studio, a Squish Studio és a Tower Studio készült el. A házak és a környezet egyértelműen lenyűgöző és inspiráló. Nehéz eldönteni, hogy itt a világ vége vagy a világ kezdete található…

A harmadik vasárnapon: antik piac Luccában

A toszkán kisváros vastag falakkal körülvett óvárosában havonta egyszer a szokottnál is varázsosabban óságos hangulat költözik a terekre és a szűk kis utcákba.
Luccában egyébként sem nehéz lépten-nyomon bájos üzletekbe botlani, ráadásul itt még egy szimpla vasbolt is érthetetlenül csábító a sajátos jelleggel bíró kilincsek, zárak, reteszek, fogantyúk és kallantyúk kavalkádjával.
Aztán a hónap harmadik vasárnapján jön az időutazás: a kitelepülő zsibvásárban nem csupán a szép állapotú, értékes és filléres régiségek mennyisége a lenyűgöző, hanem az egész esemény megmagyarázhatatlan rendezettsége is ebben az alapvetően kaotikus műfajban. A porcelánok, rusztikus kelmék, koros bútorok, antik könyvek, képek és képeslapok közé moziszékek, konyhai eszközök, házszámtáblák, rút és szép apróságok teljes harmóniában keverednek, tökéletesen beépülve a jellegzetes ajtókból, házfalakból, templomokból, szökőkutakból és pergő nyelvű alkudozások hangjaiból összeálló díszletbe.
Olaszországról beszélünk, tehát az éhezés ilyenkor sem jöhet szóba: piac idején raklapszám készül Lucca hagyományos édessége, a porcukrosan citromos, forró olajban sült fánkocska, az Il Frate, és a helyben zacskózott, leheletkönnyű karamellás ostyából is bőven kaphatunk kóstolót, hogy aztán a kalóriáktól és a cukortól megmámorosodva teljes energiával folytatódjék az aprólékos felfedezőtúra, ami még vásárlás nélkül is élvezetes. De megígértem magamnak, hogy visszatérek én még ide, sok elkölthető pénzzel a zsebemben. Majd, valamelyik hónap harmadik vasárnapján.

Ilyen volt régen Lucca és ilyennek látta Myreille néhány éve a várost.

Kalandozás Magyarország nyugati csücskében

Nagy a kísértés, hogy a nyugati határhoz érve kicsit tovább utazzunk és “világot lássunk”, pedig mesés és szakrális látnivalókkal jól állunk.
Pannonhalma után Szombathely, Kőszeg és Sopron az úti cél, de nem maradhatott ki Sopronhorpács sem a maga román stílusú templomával, amelyen a gót, a barokk, de még a szocreál építészeti stílus is megfigyelhető, hiszen “mindenki” hozzáépített egy keveset. Ráadásul befelé mélyülő, többszörösen tagolt bejárat igazi kuriózum, több “rétege” van, mint a Jáky templomnak, ami éppen faragott, többszörösen tagolt bejáratáról nevezetes.
Szombathely apró belvárosa gyorsan felfedezhető, és az is gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy James Joyce miért lép ki a Blum-házból. Az Ulysses főszereplője, a Dublinban élő Leopold Bloom családja ebből a Szombathelyi, Fő tér 40-41. alatti házból származik. A legenda szerint Joyce egy olyan települést keresett hőse ősi otthonának, amelynek neve meglehetősen nehezen kimondható, azonban a történetből annyi igaz, hogy a 1800-as évek közepén ez a ház a Blum-család otthona volt.
A Szombathelyi Székesegyház nem csak viharos múltja miatt érdekes, hanem a Foucault-inga miatt is. Léon Foucault 1851-ben a híres ingakísérlettel bizonyította, hogy a Föld forog, ugyanis az egy irányba meglengetett inga a Föld forgása miatt kitér, lengési iránya folyamatosan változik, elfordul. A Székesegyház 30 méteres kupolája éppen megfelelő a kísérlethez és Foucault után harmadikként Kunc Adolf 1880-ban megismételte a kísérletet.
Szakrális helyszínekben bővelkedik Szombathely, az egykori Savaria. A Borostyán út mellett álló Iseum, Isis istennő szentélye szó szerint átérezhetővé teszi a Római birodalom léptékeit és nagyságát. Ugyancsak az ókori időkig nyúlik vissza Szombathely leghíresebb szülöttjének, Szent Mártonnak a története, aki nem csak vitézségével és jóságával, a betegek és a szegények iránti részvétével tűnt ki, hanem Amiens városkapujánál egy didergő koldusnak adta a köpenye felét (azért csak a felét, mert a másik fele a császár tulajdona volt és innen a kiflifelezős hagyomány Szent Márton napon), majd álmában megjelent Jézus és elmondta neki, hogy ő volt az a koldus, akivel jót tett. Abbahagyta a katonáskodást és kolostort alapított, később, miután a libák gágogásukkal elárulták, püspökké választották. (Szent Márton zarándokút indul Szombathelyről (Via Sancti Martini), amely érinti Szent Márton életének és kultuszának kiemelkedő emlékeit.)
Kőszeg mesebeli város. Az apró, színes házak időtlenek és a Jézus Szíve-plébániatemplom – legalábbis abban a borult időben, amikor én arra jártam, a felreppenő galambokkal – olyan volt, mint a Walt Disney mesék elején a kastély. Egyáltalán nem lepődtem volna meg, ha Hófehérke fut át a csíkos városháza előtt, majd eltűnik a Hősök kapuja alatt. Apropó városháza, talán az ország egyetlen olyan épülete, amely megépítésétől a mai napig ugyanazt a feladatot látja el. Városháza volt és az ma is.
Mesebeli hangulatomat tovább fokozta a Virágudvar, ahol a mángold olyan elképesztő színekben pompázott (narancs szár, lila levél), hogy a legbátrabb divatdiktátor is megirigyelte volna, a káposztafélék meg egyszerűen, a tél ellenére gyönyörűek voltak.
Ennyi élmény után azt hittem, hogy Sopronra már nem marad elég hely a szívemben. A hűség és a szabadság városa azonban kitett magáért. Bájos volt és okos. Először fel se tudtam fogni, hogy mit jelent, hogy az egykori Borostyán út 4 méterrel lejjebb van, mint a mai járószint, majd megéreztem az idő “súlyát” és arra gondoltam, hogy csillagpor, amin járok… no meg macskaköves utcák, amelyek elvisznek a Tűztoronyhoz, a Stornó-házhoz – ahol Mátyás-király is vendégeskedett, konkrétan akkor, amikor “S nyögte Mátyás bús hadát. Bécsnek büszke vára.” -, a Fabricius-házhoz és Kecske templomhoz. Sopronban múzeum is remek bor is akad bőven, így az esőnapon se kell sokat gondolkodni.

Pannonhalma: bazilika, könyvtár és gyógynövénykert

Ha Pannonhalma, akkor elsősorban Főapátság, de hallottál már a pannonhalmi levenduláról és kakukkfűről, a borról és a Bencés meggylikőrről?
Győri főiskolás éveim idején jártam utoljára Pannonhalmán. Akárhogyan is szépítem, azóta eltelt másfél évtized. Távolról úgy tűnik, hogy semmit sem változott a főapátság, ugyanolyan fenségesen ül a dombtetőn és uralja a vidéket, mint régen. A könyvtárban is megállt az idő. A könyvek hiába sóhajtanak olvasók után, csak távolról lehet rájuk egy-egy vágyakozó pillantást vetni. A könyvtár mégis ugyanolyan szent és ünnepélyes, mint a bazilika. Az is elég, ha megállok a közepén és becsukom a szemem.
A főapátság kapuin belüli apró “város”, az épületek és a szűk, macskaköves utcácskák csendesek – legalábbis, amikor én arra járok -, és hallani vélem a szerzetes imájának moraját és halk lépteinek neszét. Spirituális hely, ehhez nem fér kétség, de a kupola tetején látható kereszt miatt, ugyanúgy görcsbe rándul a gyomrom, mint vasárnapi mise előtt a nagymamám mellett, aki csak rám nézett és tudtam, nem lehet forgolódni, nézelődni, csak lehajtott fejjel ülni.
Pannonhalma azonban nem egy “elefántcsonttornyába zárkózott” régi kövület. Értékeit megtartva, reagál a 21. századra. A vallásos ünnepélyességet és befelé fordulást képes ötvözni a modern, világi építészettel valamint a levendula- és kakukkfűmezőkkel, szőlőskerttel.
A Viator apátsági étterem és borbár óriási üvegfelülete, hipermodern külső és belső világa kellemes ellenpólusa a több évszázados monostori épületeknek. A letisztult formavilág valamint a kiváló minőségű ételek és borok kiszakítanak a mindennapok taposómalmából. Itt nem kell sietni, nincs stressz, csak finom falatok és végtelen nyugalom, a szem pedig kinyújtózhat a főapátság lábánál elterülő vidéken.
Ugyanilyen varázslatos az arborétum és gyógynövénykert. Már a szerzetesek is gyűjtöttek és neveltek a gyógyításhoz szükséges növényeket és tudatosan alakították a monostor környezetét. A Gyógynövényház és Lepárlóépület csak ezt a hagyományt vitte tovább. A gyógynövénykertben francia és angol levendulák nőnek tömött sorokban, valamint különleges és hétköznapi gyógy- és fűszernövények. A növényekből készül likőr, tea és szappan is, de préselés után képeslap is. A “szemközti” dobon pedig a pincészet kapott helyett.
Az első hóra váró, téli borongós csupaszságban nem a legszebb arcát mutatja Pannonhalma, azonban a csendesség és a tavasszal újjászülető természet ígérete méltó kulisszája a monostornak és környékének.

Pannonhalmi Főapátság>>
Viator>>

A fehér művészet állja a sarat, a könyv ideje nem járt le

A négy fal között egy fotelból is végig tudunk követni egy egész évet, elég az impresszióinkra, az érzékszerveinkre hagyatkozunk. Radnóti Tér-verskönyv.

Somogyi Évát váratlanul érte a hír, miszerint a 2011-es Magyar Formatervezési Díj egyik nyertese lett.
– Pont a diplomaátadó ünnepélyre igyekeztem, mikor felhívtak telefonon és közölték velem, hogy kiválasztották a munkámat. Mondanom sem kell, hogy milyen örömteli volt az a nap számomra.
Mindig formatervező akartál lenni?
Konkrétan formatervező soha nem akartam lenni, mivel magáról erről szakról/szakterületről először csak 18 éves koromban hallottam, amikor a felvételi tájékoztatót tanulmányoztam. Az viszont már fiatalon eldőlt, hogy mindenképp valami vizuális területtel szeretnék foglalkozni a későbbiekben. Amikor középiskolát választottam tudatosan jelöltem meg a Pécsi Művészeti Szakközépiskolát, sokat dilemmáztam azon, hogy a grafika vagy az ötvös szakra jelentkezzem, végül grafikára mentem. A középiskolás évek alatt is kerestem, hogy milyen út, stílus, irány lenne számomra a megfelelő. Nagyon szerettem a rajzórákat, aktokat, portrékat készíteni ezeket a didaktikus témákat többféleképpen megfogalmazni, közben a tervezőgrafikának is megtaláltam a szépségeit. Egyik területen se voltam rossz, de nagyon kiemelkedő teljesítményt sem nyújtottam. Érdekelt a festészet, a művészettörténet. A festőrestaurálás is vonzott. Nagy dilemmám a felvételi eredményemmel dőlt el. Bejutottam a soproni Alkalmazott Művészeti Intézetbe, ahol a tervezőművész szakirányt választottam. Sopronban találtam meg igazán önmagam.
Nem túl csendes az ország nyugati zuga?
Pont annyira csendes amennyire nekem szükségem van a csendre. Igazából nemcsak a sulitól, hanem magától a várostól is nagyon sokat kaptam.

Miért Radnóti Miklós?
A tervezés elején több szépirodalmi mű is felkeltette az érdeklődésemet, sőt vonzott. Weöres Sándor egysorosai, az ABC- je, a gyerekversei, József Attila altatója tehát nagyon kecsegtetett. Gondolkodtam még gyermek könyvekben is. Építészettörténeti kiskönyv-, vagy akár a növény és állatvilágot bemutató ismeretterjesztő sorozatok is megfordultak a fejemben, mint lehetőség. Persze figyelembe kellett vennem, azt a tényt is, hogy mindössze három hónap állt rendelkezésemre megvalósítani a tervemet, ami egyben a diplomamunkám volt.
Radnóti Naptár című versciklusát találtam a legalkalmasabbnak arra, hogy a viszonylag rövid idő elkészüljek vele. Radnóti líraisága, költői képei közel állnak hozzám. Ezeket a kis vers-miniatúrákat két év termésének afféle mellék zöngéiből állította össze a költő. Kis karcolatok, hangulatok az adott hónapról. Ezeknek a kis skicceknek a túlnyomó többségét már a háború kitörése után jegyezte fel. A kötetet először a Hungária Kiadó Vállalat jelentette meg. 1941. december 30-án készült el és már az 1942-es évszámmal került forgalomba. 1941. december 31-én Radnóti a következő sorokat jegyezte a naptárába: „Tegnap elkészült a Naptár c. kis füzetem, a Hungária adta ki, újévi ajándékul küldi szét. Gyönyörű lett. Így a 12 vers is jobban tetszik. Hiába, fontos a »tálalás«.” Remélem, hogy én Tér-vers könyvemmel nekem is sikerült méltóképpen tálalnom ezeket a gyönyörű szövegeket .
Hogy jutott eszedbe a Tér-verskönyv?
A Radnóti Naptár szöveg olvasása közben, illatokat érzünk, hangokat hallunk, hol erősen, hol gyengén, hol mérgesen, hol szelíden. Egy helyben ülve, négy fal között, is végig tudunk követni egy egész évet, anélkül, hogy kimozdulnánk. Elég az impresszióinkra, érzékszerveinkre hagyatkozunk. Mivel magával a pop-uppal különböző mozgásokat tudok létrehozni, gondoltam, hogy maga a mozgás lesz az egyik kiindulópontja a könyvemnek. A másik inspirációs forrást a természeti formák jelentették. Az egész versciklus a természetről és annak változásairól szól, természetszerető emberként könnyen tudtam azonosulni a versek hangulatával. A legnagyobb feladatot mégis az jelentette, hogy ne egy az egyben képezzem le a verseket, hanem kiegészítsem, és tovább gondoljam őket. Mivel a vers egyszerű és letisztult szóképekkel él, fontosnak tartottam, hogy a verskönyv is nagyon letisztult formavilágot tükrözzön, mind az illusztráció, mind a tipográfia területét beleértve. Mindenképp kerülni akartam a fölösleges „dizájnkodást”. Érdekes módon más műfajok is hatással voltak rám. A helsinki Kiasmában találkoztam egy olyan festmény-sorozattal, ami csak fehér színekkel festettek szinte hiperrealisztikus aprólékossággal. Ez a paradox egyszerűség szinte letaglózza az embert. Valami hasonlót akartam elérni a könyvem a tervezésekor.
Mitől lesz egy könyv tér-verskönyv?
A tér-verskönyv elnevezést Sebestyén Rita esszéíró ajánlotta, mivel egy olyan konkrét műfajról van szó, aminek nincs magyar elnevezése. Tetszik nagyon ez az elnevezés, hiszen egy verseskötet térbeli illusztrációiról van szó. Jelen esetben amúgy a pop-up könyvekről beszélhetünk, amit itthon leginkább térbeli mesekönyvként ismerünk. Egy jó pop-up könyv megtervezésénél egyszerre kell lenni precíz mérnöknek, kreatív grafikusnak, nagy fantáziával bíró illusztrátornak, könyvkötő és papíripari szakembernek és tipográfusnak is. Az én korosztályom Magyarországon egy cseh grafikusillusztrátor Vojtěch Kubašta munkáin keresztül ismerhette meg ezt a technikát a 80-as években. Ezek akkoriban a cseh exporttermékek jelentős részét képezték, mégis sokáig mellőzték a kiadók ezt a műfajt a sokszor költséges előállítás miatt. A technikai fejlődéssel persze ez a műfaj újra előtérbe került. Meg lehet nézni a külföldi példákat. Kiadók specializálódnak a könyvkiadás e szegmensére. Egy new-yorki grafikus saját műhellyel abból megél, hogy az efféle pop-up mesekönyveket tervez, hihetetlen mérnöki aprólékossággal. Mint minden műfajban a pop-up könyvekből is készülnek, kevésbé átgondolt és igényes kivitelű munkák. Sokszor az az érzésem, hogy nem tudják helyén kezeli ezt a műfajt, pedig rengeteg lehetőséggel bír. Nekem ezzel a verskönyvvel az is a célom, hogy egy kicsit a művészi igény felé nyissam meg ezt a műfajt.
Hogyan kell elképzelnünk a könyved?
A könyvem 12 lapot ölel fel a 12 hónap kapcsán. Egy-egy oldalon az adott vers (hónap) hangulatát szerettem volna megjeleníteni. Tudatosan próbáltam használni a reflexek, árnyékok, kontrasztok adta lehetőséget. A tipográfiát kivéve nem is alkalmaztam színt, hanem az árnyékokat „színeztem”, ezzel is egy finom színharmóniát teremtve. Magát a könyvet nem kifejezetten figurálisan akartam megoldani. Van olyan oldal, ahol egészen elvonatkoztattam és csak az adott hangulatot próbáltam visszaadni akár erős hegyes formákkal, kivágásokkal, vagy ahogy a vers hangulata adta lágyabb, finomabb élekkel, mozgásokkal. Más oldalaknál már konkrétabban jelenítettem meg egy-egy természeti formát. Volt ahol tipográfiát is bevontam, akár úgy, hogy a gesztenyefaágak alatt egy-két „elszóródott” betű jelezte a „sok csillag, barna ékszer”-t. Vagy mintha az utolsó sorok betűit a szél forgatná ki. „Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép / s féllábon elszalad.” Ez a könyv a térbeli könyvektől megszokottan nem kifejezetten gyermekkönyv, hanem egy szűk érzékeny közönségnek szól, akik értékelik az egyediséget és az eredetiséget. Ettől függetlenül nincs kizárva, hogy akár a gyerekek is élvezhetik a könyvet.
Ebben a digitalizálódó világban, amikor hódít az online sajtó, egyre több könyvet töltenek fel a világhálóra; van jövője a könyvnek, annak a könyvnek, amit kézbeveszünk, kinyitunk, megszagolunk?
Az informatika paradox jellege pont abból adódik, hogy egyszerre a kultúra terméke, közben alapjaiban formálja át a művelődés egészét. Mindig is születtek utópisztikus elképzelések hol pozitív, hol negatív szemlélettel. Nagy távlatokban szerintem nem igazán láthatunk a jövőbe, ezek a képzetek leginkább a saját jelenünket tükrözik. Az biztos, hogy a digitális világ egyre jobban integrálódik az életünkbe és folyamatosan alakul, változik. Ez a fejlődés egy természetes folyamat és egyáltalán nem biztos, hogy csak negatív vetülete lehet. Nyomtatott lexikonokra, szótárakra talán már egyre kevésbé lesz szükség, hiszen egy állandóan bővülő, változó tudásanyagról van szó. Az internet segítségével meg mindig naprakészek lehetünk, rajtunk múlik, hogyan tudunk szelektálni. Az e-könyvek megjelenését is nagyon jó dolognak és praktikusak tartom, hiszen sokkal egyszerűbben hozzáférhetővé válnak az olvasmányok, de nem gondolom, hogy emiatt veszély fenyegetné a papíralapú könyveket. Másrészt pont a digitális terjedés miatt is lehet nagyobb igény az olyan egyedi könyvekre, mint amilyen az én verskönyvem is. De nemcsak a könyvek terén, hanem minden más területen egyre nagyobb igény lesz az egyedi, akár kézzel, vagy manufakturális jelleggel készített termékekre és tárgyakra is.
Papírból lehet maradandót alkotni?
Lehet. Nyilván sokkal múlandóbb anyag és papírplasztikától nem is lehet olyan élettartamot elvárni, mint egy bronzba öntött alkotástól. A művészeti területek viszont folyamatosan tágulnak. Elég sok alkotó fedezte föl a papír dimenzióit és azt, hogy ez az egyszerű anyag mekkora kreativitással és lehetőségekkel bírhat. A régi papírkészítők nem véletlenül hívták „ Fehér művészetnek” .
Somogyi Éva a Pécsi Művészeti Szakközépiskola grafika szakán végzett majd a Nyugat Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetében folytatott tanulmányokat.
2008-ban Erasmus ösztöndíjjal egy szemesztert töltött a finnországi South Karelia Universty-n, majd 2009-ben egy másik ösztöndíjjal Dániában egy népfőiskolán tanult. Egyéb papírplasztikával a cseh Young Package katalógusában szerepelt.
2009-ben a Páneurópai Piknik 20. évfordulójára rendezett képzőművészeti kiállításon szintén részt vett alkotásaival.
2011-ben diplomamunkájával, Radnóti Tér-verskönyvével elnyerte a Magyar Formatervezési Díj különdíját.

Tipikus novemberi reggel: jégvirág, zúzmara és köd. Olyan szép volt, hogy a reggeli kávé előtt kirohantam fényképezni.
A semmiség tökéletessége avagy a tökéletes semmiség. Szerintem igazán lélekbevágóan fontos semmiség.

La Delizia: kávézó hófehér székkel és isteni kekszekkel

Aszalt körtés-mandulás, aszalt szilvás szilvalekvárral töltve, kókuszos-áfonyás, tökmagos-chilis, pörkölt diós-zabkorpás. Tovább is van, mondjam még?
26 féle kekszből lehet választani a La Delizia Kekszmanufaktúrában, de a kínálatban rendszeresen feltűnik egy-egy újdonság. A kekszek és aprósütemények nem cukrászipari műcsodák, hanem omlós, illatos finomságok. Természetesen, a házias, édes kekszek mellett akadnak sós rágcsálnivalók is. A kakukkfüves grissinit egyszerűen lehetetlen abbahagyni, és meggyőződésem, hogy nem csak a hozzávalóktól olyan finom, hanem attól a varázslattól is, hogy aki sodorgatta, a szeretetét is beletette.
Angol, olasz, német és francia típusú kekszek mellett olyan süteménycsodákat is meg lehet kóstolni, mint a diós tortácska, amelyben több a dió, mint a liszt, valamint a híres és ellenállhatatlan macaron. Amúgy a macaron is helyben készül, tojáshabból, cukorból, mandulából, és aki egyszer megkóstolja, megérti, miért rajonganak érte az egész világon.
A La Delizia-ban minden frissen, igazi alapanyagokból készül. A dió valóban dió, a tojás valódi tojás, a csokoládé és a vanília is a legjobb minőségű. Itt nincs margarin vagy egyéb csúfság, a sütemények vajjal készülnek mindenféle mesterséges adalékanyag nélkül. A jó alapanyagok az egekbe repítik a nagyszerű recepteket és a végeredmény olyan mesés, hogy arra nincsenek is szavak.
Az apró és igen hangulatos boltocska galériáján fehérre festett régi székek és igazi édes-kellemes hangulat szakít ki a hétköznapi szürkeségből. A kávé vagy tea mellé jól illenek a sütemények és a kekszek, és itt el lehet kapni azt a hangulatot, amely miatt az angolok mind a mai napig ragaszkodnak az ötórai teához és amiért az olaszok mindenféle aprósüteményt mártogatnak a kávéjukba.

La Delizia Kekszmanufaktúra
1066 Budapest, Jókai u. 13.
www.ladelizia.hu
A La Delizia Kekszmanufaktúra és a moksha.hu közös meglepetése: A kávé mellé most ajándék a keksz, ajándékkupon.
Vásárolj a La Delizia Kekszmanufaktúra kávézójában egy kávét (vagy egy teát) és mellé a kekszkóstolót ajándékba kapod, ha ott van nálad az ajándékkupon.
A kávé mellé egy teljes kiőrlésű zabkorpás kekszet asztalt meggyel és még egyet csokicseppekkel, a tea mellé pedig egy kandírozott narancsos kekszet és egy aszalt körtés kekszet ajándékozunk. (További részletek a kuponon.)

Kattints a képre, nyomtasd ki a kupont, majd váltsd be 2011.11.14. és 2011.11.26. között. (A beváltás részletei és feltételei a kuponon.)

Nem kell messzire utazni vagy arborétumba menni, a legközelebbi domb éppen megfelelő. A közönséges növények legszebb formájukat mutatják.
Minap vettem észre, hogy a meggy- és cseresznyefán milyen szépen sárgulnak a levelek. Aranysárgától a tűzpirosig minden színt felvonultatnak. De nem csak a gyümölcsfák, a lombhullató erdők is színesednek és a napsütésben csak úgy ragyognak. Persze, vannak részletek, amelyeket messziről nem lehet látni…
Ráadásul, ha egészen eltávolodunk az úttól – és nem természetvédelmi területen járunk -, akkor éppen megfelelő az idő a csipkebogyó (hecsedli) gyűjtéshez. Mi egy sapkába gyűjtöttünk egy lábos teához elegendőt, amit itthon átválogattam, átmostam, majd hideg vízbe tettem ázni. Reggelre finom teánk lesz.