6681 négyzetméter vászon teret ad a képzeletnek, még akkor is, vagy akkor leginkább, amikor egy aluljáró “másik oldala”. Hol ér véget a képzelet és hol kezdődik a valóság?
Régóta tudjuk, hogy a tej élet,erő, egészség – bár mostanában ezt többen cáfolják -, azonban abban nincs vita, hogy a tej szexi.
Az utóbbi egy évben több ebookot olvastam, mint könyvet, és ezzel nem vagyok egyedül, de a könyv nem fog eltűnni, mint a floppy, a művészet megmenti.
A tájképeken halványan, mint egy szellem, tűnik fel az ember. A portrék felérnek a legszebb verssel és a legvágyódóbb emlékezéssel.
Lucas Boirat úgy táncol a fényformákkal, mint egy istenség. Marc-Antoine Locatelli készített rövidfilmet a tökéletesen megkoreografált előadásról.
Újrateremteni a tökéleteset régi vágya az emberiségnek. Jannick Deslauriers a pipacsok lényegét ragadta meg egy végtelen hosszú percre.
Évekig fotózni egy kis házat a dombtetőn, nem megszállottság, hanem a legmélyebb filozófiai kutatás az időtlenről és a végtelenről.
A tenger és a habos felhők hálás – és szinte már unalmasan giccses – fotótéma. Jakob Wagner azonban az angyalok lábához állította az állványát. Elképesztő!
Jesús Prudencio szereti a filmeket, az autókat és nem mellesleg grafikus. 14 filmhez rajzolt alternatív moziplakátot. Zseniális!
Kőfelhők, piros házak, zöld és kék árnyékok, sárga dombok. Scott Redden festményeinek minden apró részletét szeretem.
A legtöbb műalkotás a halhatatlanságot ígéri. A street art alkotások ezzel szemben a mának születnek, pedig nincs velük kevesebb munka.
Ramon Bruin olyan, mint egy bűvész, játszik a valósággal. Rajztechnikájával a vitorlás kiemelkedik a sík lapról és lebeg rajta…