Kondor Vilmos regényeinek hangulata a 21. századi Budapesten. Németh Kriszta és Andok Tamás rendkívüli, fekete-fehér fotói.
Jean-Sébastien Deheeger, grafikus a gyerekkönyvek báját ötvözi a csípős humorral. A végeredmény igazán szórakoztató.
Alessandro Gottardo illusztrációit átjárja egyfajta csendes szemlélődés, mégis pontosan céloz, a szívet és a lelket találja telibe.
Arie van’t Riet fotói tökéletesen bizonyítják, hogy a tudomány és a művészet nagyon közel áll egymáshoz. Röntgensugarak és Photoshop.
Martin Vlach szürreális képeinek minden eleme a valóságból táplálkozik, de az elkészült fotó nem olyan, amilyennek a valóságot eddig ismertük.
Sohase gondoltam volna, hogy a Pina Colada, a Tequila vagy a Margarita nem csak bizsergető, hanem mikroszkóp alatt elképesztően szép is.
Nem sok embernek jut eszébe egy fagyos, téli reggelen szappanbuborékokat fújni, azonban Angela Kelly még fényképezett is és a végeredmény csodálatos.
Yusuke Oono mesekönyveiben nincsenek szavak, sőt még színek sincsenek, azonban 40 oldalnyi papír még sohasem volt ennyire izgalmas.
Csodásak a városok fényei, azonban a fényszennyezés miatt alig látszanak a csillagok. Thierry Cohen elsötétítette a városokat és megmutatta az eget.
Nem fotók, hanem pasztellkréta rajzok Zaria Forman képei. A világ két végén – Grönlandon és a Maldív-szigeteken is – gyönyörű a természet és óriási probléma a klímaváltozás.
ist-one, azaz Bányai István ZOOM című képeskönyvére a grafikusművész 12. The New Yorker címlapja kapcsán találtam rá. Azonnal megvettem.
Brett Kern szobrai felérnek egy érzéki csalódással: olyannak tűnnek, mint a felfújható gyerekjátékok, pedig merev porcelánból készülnek.