Serendipity: Eszter kincsei a kőedénytől a gps kütyüig

Ha azt mondom, Fűszeres Eszter, azonnal rávágjátok, hogy Fűszer és lélek. Eszter most nem egy remek fogást főz, hanem kedvenc dolgait mutatja meg.   Nem nehéz megtippelni, hogy egy gasztroblogger kedvenc tárgyai között szerepelni fog néhány főzéssel kapcsolatos holmi, azonban Eszter most is tartogat meglepetéseket.  

Fűszeres Eszter: “Imádok ceruzával és színes filctollakkal jegyzetelni. Kedvencem ez a régi Csehszlovák gyártmány, a Koh-I-Noor, ami legnagyobb örömömre újra felbukkant a boltokban. Így nem kell rettegnem, hogy elhagyom.”   Fűszeres Eszter: “Ceruzákhoz, és színes filctollakhoz jegyzetfüzetek is kellenek, lehetőleg azok is legyenek színesek, és legalább három férjen el belőlük a táskámban, hogy aztán arra panaszkodhassak, hogy nem tudom mitől ilyen nehéz. Van “általános” jegyzetfüzetem, van egy a konyhai dolgoknak, egy a blognak, és van a gyerekekkel kapcsolatos is. És még vagy tizenöt a fiókok mélyén és a könyvespolcokon. Úgy tűnik, a jegyzetfüzet iránti rajongásomat a fiam is örökölte.”   Fűszeres Eszter: “Rajtam kívül mindenki utálja a családban ezeket a vastagfalú borospoharakat, méghozzá annyira, hogy nem is hajlandóak inni belőle. Én pedig határozottan szeretek a kerti ebédeken ezzel teríteni. Kicsit mindig Provence-ban érzem magam tőle, talán a Bor, mámor, Provence című filmben (a cikk nyitóképe szintén ennek a filmnek az egyik jelenetképe – a szerk.) láttam hasonlót, de nem biztos.”   Fűszeres Eszter: “Egy női lapban olvastam először a geocachingről, és pár héttel rá már meg is vettem a túra gps készüléket. Azóta is rengeteget használjuk, és bátran állíthatom, hogy ha nem lenne, fele ennyit se túráznánk. Az egész családnak szenvedélyévé vállt a “kincskeresés” és az erdőjárás is, de legjobban annak örülök, hogy a kütyü hatására a nyolcéves fiam is inkább a túrázást választja, mint a kanapén heverészést a tévé előtt.”   Fűszeres Eszter: “A világ legnagyobb butaságának gondoltam a salátacentrifugát, amikor egyszer a tévében megláttam. Aztán egy barátnőmnél kipróbáltam, és azóta biztos, hogy egy raklapnyi salátacentrifuga vásárlást köszönhetnek nekem az üzletek, olyan lelkesen kampányolok mellette ha kell, ha nem. Akinek nincs, az el sem tudja képzelni, hogy mennyire megszárítja a leveleket egy ilyen szerkezet. Kis túlzással azt mondom, azóta eszünk salátát, mióta van salátacentrifugánk.”   Fűszeres Eszter: “Ha nyernék a lottón, szinte az összes edényemet lecserélném Emile Henry kőedényekre. Valahogy a lassan főtt, ráérős ebédek illúzióját keltik a benne főtt ételek, akkor is, ha húsz perces vacsorák. Egyszerűen szeretek ránézni a színes lábosra a gáztűzhelyen. Komolyan mondom, hogy sokkal jobb ízű a benne készült étel!” Eszter blogját, a Fűszer és Lélek-et erre olvashatod>>