A húsvéti nagy zabálás után megint a gyerekkori ízek után vágyakoztunk. Igazi menzai klasszikust kívántunk meg, a zöldbabfőzelék fasírttal, amelyet családilag imádunk. Legalábbis, ha mi főzzük.
Azt hiszem, a hivatalos neve zöldbab, de gyerekkorom óta próbálom rendesen definiálni, hiszen ez sárga-vágott bab. (Van zöld-vágott bab is.) És akkor a legfinomabb, ha reggel szedték és délben már a lábosban fő. Szeretem belőle a főzeléket és a rakott babot is, az utóbbi viszont túl macerás, lerövidítettem, és a magyar konyhát mexikóival variáltam. Amatőr fúziós konyha, többszörös bűnökkel, de a végeredmény kedvemre való.