Szingliségem legviccesebb emlékei a túrógombóc partik. Mert amíg a Szex és New York nőcijei koktélokat szopogattak, mi a barátnőimmel százéves csészékből teáztunk, sok tejföllel és kristálycukorral ettük a túrógombócot. Most a fiam a legnagyobb túrógombóc rajongó.
Valószínűleg tuti túrógombóc recept minden családban akad, az enyém a minimál munkával készülő változat.
Már jó ideje saját magam készítem a krémtúrót, de hogy pontosan idézni tudjam, milyen E-ket tartalmaz a bolti, vettem egyet. A gyermekkort idéző szögletes krémtúródobozon ez áll: “Milli vaníliás krémtúró. Utóhőkezelt, félzsíros desszert jellegű túrókészítmény. Összetevők: sovány túró 62,5 %, cukor, vaj, savópor, módosított keményítő, stabilizátorok: E 466, E410, E406 és E412, természetes és természetazonos vanília aroma. Nyomokban mandulát tartalmazhat.”
Szerintem, a vaníliás krémtúróhoz nem kell más, mint túró, ha lehet, házi, tejföl, nádcukor és egy darab vaníliarúd kikapart magja vagy házi készítésű vaníliás cukor.
Nem bolti, hanem saját készítésű: 2 evőkanál túrót összekeverek fél evőkanál tejszínnel vagy tejföllel, 1 kiskanál vanília esszenciával, kevés cukorral és egy fél marék mazsolával. Pont egy adag.
Nyáron friss gyümölcsökkel szoktam rétegezni mazsola nélkül. Málnával, eperrel és sárgabarackkal kedvelem a legjobban, ráadásul egészséges édességként tartom számon. Nagyobb mennyiségben túrótorta krémje is lehet, akár zselésítő nélkül is: a vékony(!) vizes piskótát megkenem a krémtúróval (bőségesen), majd ráhalmozom a gyümölcsöt.
