Regény és ékszer: Nyughatatlan nők kollekció

Szécsi Noémi regényének szereplőitől lehetetlen szabadulni. Szász Károlyt fejét is elcsavarták a Nyughatatlan nők. Regényes ékszerek. Szécsi Noémi regénye, a Nyughatatlanok különös és különleges történelmi regény. A 1848-49-es forradalom és szabadságharc után Európában szétszóródott emigránsok közé vezeti az olvasót. A gyermekkori jó barátok, a hajdani rendőrspicli, a szebb napokat látott skót nevelőnő, az asztaltáncoltató magyar bárónő valamint a médiumi képességekkel rendelkező francia komornája és a szabadságharcosokért rajongó angol lady színes alakjai a történetnek. A regény főhőse, Bárdy Rudolfné, Amy, Emília asszony. Ügyesen és észrevétlenül forgolódik az emigráns, magyar szabadságharcosok között. Az ő hányattatott sorsán, keresztül ismerhetjük meg az asszonyok rettegését a szüléstől, kiszolgáltatottságukat a “házasság szent kötelékében”. A szürke arcú, szürke ruhás Bárdy Emília azonban különleges és nem csak médiumi képességei miatt. A szabadság tiszteletbeli harcosaként definiálja magát némi iróniával hangjában, hiszen férjének, Bárdy Rudolfnak igazán a 48-as események, és az aktuál politika jelentik a szerelmet. 2011 szeptemberében a Falkarton debütált a Szász Károly iparművész által Bárdy Emíliának tervezett ékszer. Szász Károly szinte beleszeretett Amybe, mert ez a legtitokzatosabb és a legkeményebb karaktere a Nyughatatlanok című regénynek. A Bárdy Emília ékszer sikere ösztönözte a többi ékszer elkészítését, hiszen a regény nem csak egy történelmi és politikai vonalat visz végig, hanem nőtörténeti szálat is. A Nyughatatlan nők kollekciót Szécsi Noémi és Szász Károly együtt mutatja be. Szécsi Noémi a karakterekről, Szász Károly pedig az ékszerekről mesél.

Mrs. Fitzjames, Effie Szécsi Noémi: Manchesterből utazott az óceánparti Biarritzba, hogy megerősödjön, mert az orvos szerint csak ez hiányzik a gyermekáldáshoz. Kecses, mint egy őzike, gyönyörűen állnak rajta a drága, jól szabott, divatos ruhák. Hiába szép és elegáns, ha közben szomorú: hogyan foganhatna gyermeket, ha férje folyton távol van és őt is utazni küldi? Szász Károly:  Az író, a regény elején őzikéhez hasonlítja Effiet. Zöld méregdrága selyemruhába öltöztetett őzikéhez.  Ez a hasonlat adta a kiindulási pontot Effie medáljához. Az ékszer négyféle porcelánból készült. Az erdő zöldjét az antik Zsolnay idézi vissza, a rezdülő falevelek és a piros bogyók Fischer Ignác remekei. Az őzike vintage az 1950 –es évek végéről származik. Jeanne Szécsi Noémi: Látszólag egyszerű francia komorna, montmartre-i szőlősgazda lányának mondja magát, de valahogy ehhez túl értelmes, túl szép. Mivel úrnője, Almássyné az asztaltáncoltatás hóbortjának él, ő médiumként is remekül beválik. Csak az egykori titkosrendőr, Fábián figyeli egyre növekvő gyanakvással a tevékenységét… Szász Károly: Jeanne, a médium sötét tónusú darabja a kollekciónak. Férfiak hevernek lábai előtt, és pokolbéli kárhozott lelkek kiáltoznak utána. Egy ónémet tál régi rézkarc jelenetéből készült a függő és a klipszek. Lady Odile Szécsi Noémi: Angol nő, de franciához ment férjhez. Szült neki jó néhány gyermeket, köztük fiúörököst is, de nyolc gyermek után megmakacsolta magát és bezárta férje előtt a hálószobája ajtaját. Egy ifjú olasz carbonaro kedvese lett, és neki is szült egy fiút. Karcsú, elegáns hölgy, az 1830-as években élte virágkorát – még Ingres is lefestette. Hisz a kísértetekben: állítása szerint halott anyja – a „Kopasz Hölgy” – máig kísért abban a kastélyban, amely egykor otthona volt. Szász Károly: Az angol lady igazán nagy megtiszteltetés volt számomra. Ingres megfestette, én, pedig ékszerbe foglaltam emlékét. Egy arisztokrata hölgyhöz ezek az arannyal szegélyezett motívumok állnak a legközelebb. Főúri paloták freskóit elevenítették fel bennem ezek a Pazar díszítések. A medál az 1930-as évek elején készült itáliai kávéscsésze alátét egy darabkájának megmentésével készült. Almássyné, Tóni bárónő Szécsi Noémi: Szép arcú, jól öltözött szőke asszony, csupa szívjóság. Mágnáslánynak született, soha nem ismert ínséget. Szerelemből házasodott, és három fiút nevel. Nem lenne panasza, ha nem kellene állandóan vándorolni, ha tartósan letelepednének egy rangjukhoz méltó kastélyban, amit ő végre saját ízlése szerint rendezhetne be imádott empire bútoraival. Szenvedélye az asztaltáncoltatás, komornája a médium. Vagy azt kérdezgeti, hogy mikor térnek végre haza, vagy hogy a hasában növekvő magzat végre kislány lesz-e, annyi fiú után. Szász Károly: Tóni bárónő barátnőjeként tekintett Bárdy Emíliára. Őt ugyanabból az Altwien porcelán töredékből hívtam életre, mint Emíliát. Az 1850-es évekből származó porcelán huszonnégy karátos arannyal van díszítve. Ez az arany Tóny bárónő mézszínű haját jutatta eszembe. Bárdy Matild Szécsi Noémi: Bárdy Emília azaz Aimee Bárdy és Bárdy Rudolf kislánya, ötéves szőke szépség. Cserfes és kíváncsi, egyszerre beszél angolul és töri a franciát. Felnőve színpadi babérokra pályázik majd. Szász Károly: Bárdy Matild alakja egy porcelánbaba képét idézte fel bennem.  Matild az 1850-es években volt kislány, porcelánbabával játszott. Szőke és elragadó. A baba fej az 1870-es évek végéről származik. Egy nagy doboz, ónémet porcelán töredék között bukkantam rá. A szív alakú medálon egy kislány és egy kisfiú arcképe látható. Fülöp és nővére Matild. A medál egy 1890-es években készült porcelán csészéből származik. Hagyatékban találtam rá. Lányiné (Giuseppina) Szécsi Noémi: Vékonycsontú, délies külsejű nő, fiumei hajótulajdonos lánya. A férje hasis- és ópiumfüggősége állandó megpróbáltatást jelent számára, ezért nem tart ki mellette az emigrációban: hazatér apjához Fiuméba. A férje pedig visszamegy Törökországba, hogy végleg ópiummámorba süppedjen. Szász Károly: A törékeny szomorú sorsú Lányiné, finom vonásaira ismertem ebben az 1941-ből származó pengő díszen, amit üveglapok közé intarziáztam. Nem porcelán ugyan, ennek ellenére ilyennek képzelem az édesen csevegő Giuseppinát.   Gyászoló Hungária (Bella) Szécsi Noémi: Alig harminc éves, de a haja tiszta ősz. Akkor őszült meg, amikor a férjét 1849-ben fejbe lőtték, azóta fehérgyászban jár, a magyar fájdalom szobrává merevedve. A sógora oltalmát keresve érkezik az emigrációba, végül vonakodva feleségül is megy hozzá, miután a kopogó asztal is ezt tanácsolja. Szász Károly: Ez a nő a hazaszeretet fájdalmas szobra. A medálok megalkotásában sokat segített Szécsi Noémi leírása, miszerint a 48-as Szabadságharcosok feleségei, özvegyei karjukon emlékékszereket hordtak. Ormótlan láncokat, vagy tizenhárom szemből álló karkötőt, az Aradon kivégzett tábornokok emlékére. Két függőt fűztem egyetlen fehér szíjra, hiszen Bella fehér gyászt viselt. Egy fájdalmában magába roskadó nőalak és a magyar címer látható a medálokon. Madame Seigle, született Bárdy Amália Szécsi Noémi: Bárdy Rudolf unokahúga. Egykor szép lány volt érdekes acélkék szemeivel és nemes profiljával, de mivel tíz esztendeig hiába várakozott férjre, bánatát evésbe fojtotta, és kiterebélyesedett. Flamand kereskedő neje lett végül, de még mindig lánykori méretei szerint varratja egyre jobban feszülő és rövidülő ruháit. Szász Károly: A hiú, önelégült teltkarcsú Amálka, cifrálkodó páva. Egy 1950-es években készült japán díszváza páva motívumát élesztettem újjá, ebben az ékszerben. Louise Szécsi Noémi: A lady legkisebb lánya, egyszerű, természetes fiatalasszony. Hajdanán hiába fogadott mellé az anyja angol nevelőnőt (Aimee-t), ő legszívesebben franciául beszél, és párizsi nőnek érzi magát. Nővérei és bátyjai mind előnyösen házasodtak, ő viszont a helyzet romantikája kedvéért megszökött egy lengyel gróffal – bár az anyja nem is ellenezte a frigyet. Szász Károly: Bájos és kissé együgyű, mint a mező virágai. Hiányzik belőle az arisztokratikus rózsaszálak gőgje. Természetes és szerelmes, annyira, hogy megszökik egy lengyel gróffal, csak egy „vadvirág” képes ilyesmire!  Hüttl Tivadar étkészlet darabjaiból született meg Louise. Hüttl Tivadar 1852-ben Pesten alapított üzemet, mely eleinte porcelánfestéssel foglalkozott. A porcelángyár 1904-től működött. A kakukktojás: Bárdy Fülöp Szász Károly: Bárdy Fülöp a nők sorában kakukktojás, de őt nagyon szeretem. A siket kisfiú bezárkózik saját világába, ahogy ez a Zsolnayba zárt porcelán fiúcska is. Antik zsugormázas eozin váza darabjába foglaltam ezt az ónémet gyermek figurát. Antik aranytükörre körbefeszített bőr adja a medál keretét. Bárdy Fülöp nem maradhat egyedül. A nővérére, Matildra és édesanyjára, Bárdy Emíliára szüksége van. Ők nem léteznek egymás nélkül. A kollekció első ékszere, amely már korábban debütált:

Bárdy Emília

Szécsi Noémi: Alacsony származású, skót nevelőnő, aki rendkívül művelt, több nyelven beszél. Férje Bárdy Rudolf, magyar arisztokrata, őt követi az emigrációba. Rendkívül érzékeny a szellemvilágra, mivel halva született. 3 gyermek édesanyja: Bárdy Matild, Bárdy Fülöp, Bárdy Lujza. Bárdy Emília a női emancipáció előfutára, hiszen az emigrációban ő tartja el a családját, angol nyelvet oktat egy leánynevelő intézetben.

Szász Károly: 1850-ből származó Altwien porcelán töredék. Mélykék, mint az óceán, mert Bárdy Emília nagyon szerette ezeket a hatalmas vizeket. Mélabú szín közel áll a karakteréhez. Altwien porcelán darabok közé intarziáltam egy üvegbe foglalt préselt virágból álló női sziluett. Valaha ez az Altwien porcelántöredék egy háromlábú kisváza volt, a régi funkcióját idézi meg a préselt virágszirmokból készült női alak.