Koós Lili: ékszerben gyémánt, táncban tangó

Koós Lili ékszertervező a családi aranyműves műhelyben nőtt fel, majd Milánóban, Londonban, New Yorkban és Sydneyben tanult. Minden városról emlékeket őriz, de otthon Budapesten van. Milánó – klasszikus elegancia és tradíció A Milánói Scala nézőterén ültem és a Verdi opera olyan hipnotikus hatással volt rám, hogy elhatároztam, megörökítem ezt az élményt: az általam megálmodott ékszer a Rigoletto hősnőjének, Gildának érinthetetlenségét és kifinomultságát jeleníti meg.

6 hónapot töltöttem Milánóban egy egyetemi csereprogram keretében. Mivel már beszéltem olaszul, gyorsan sikerült beilleszkedtem, ráadásul olyan szerencsém volt, hogy – a design szempontból – legérdekesebb kerületben, a Zona Tortonában laktam. Ebben a városrészben egész évben egymást követik a design-események és a csúcspont a milánói design hét. Rengeteg időt töltöttem a Design Library-ban – általában tanultam vagy az ott található magazinokat, könyveket bújtam –, és gyorsan a kedvenc helyeim egyike lett. Szerettem még a Naviglio folyó melletti antik kirakodóvásár is, amit majdnem minden második vasárnap felkerestem. A milánóiak számára a nap legfontosabb része a kora esti “aperitivo” ideje, amikor – munka után, de még mielőtt hazamennének a családjukhoz – betérnek egy közeli bárba és a barátaikkal megisznak egy italt és hozzá pici falatokat fogyasztanak. Ekkor alakulnak ki a legérdekesebb beszélgetések és sok embert ismertem meg így. Milánóban tanultam meg azt is, hogy az olaszok mindennapjai rengeteg apró szabály határozza meg: a bárpultnál gyorsan, felhörpintve isszák a kávéjukat, fontos, hogy a tésztát szigorúan csak addig főzik, ahány percet a gyártó a csomagoláson feltüntet, vagy éppenséggel 3-nál több színt egyszerre nem viselnek, mert az már nem számítana elegánsnak. Amikor női ékszert tervezek mindig egy stílusos, elegáns és kecses nő jut eszembe, amilyenek az olasz nők általában. Egyébként két aranyműves műhely is szokott nekem darabokat gyártani, az egyik Milánóban, a másik Nápoly környékén található. London – a csiszolódó gyémánt A gyémántszakértői tanfolyam keretében lehetőségünk nyílt ellátogatni a világ egyik legnagyobb gyémántbányász cég, a De Beers székhelyére. Hihetetlen volt a látvány: a sok csiszolatlan gyémánt halmokban állt az asztalon. Az ott dolgozó válogatók olyan profik, hogy színről és formáról meg tudják állapítani, hogy melyik afrikai bányából való egy-egy kő. Persze, nagyon szigorú a biztonsági rendszerük: több zsilipen kell átmenni, olyan szobákon, ahol lézerrel is átvilágítanak. Megfogott ez a hihetetlen világ, és később a diplomamunkámat is az afrikai gyémántbányákról és a véres gyémánt konfliktuskörről írtam. London azért is jelentős állomás, mert 2009-ben elnyertem az Anthony Hirsw Award-ot. A tanfolyam után azt a diákot ismerik el a díjjal, aki a legnagyobb szakmai fejlődésen ment át a tanfolyam elvégzését követő 1 évben. A díjátadó a Burlington Arcadeben volt, ami Anglia legrégebbi és legelegánsabb ékszerész negyede. New York – Furcsa, lendületes és felkavaró New York egy hihetetlenül nyitott és dinamikus város. Azt tetszett a legjobban, hogy az embereknek az számít, hogy mit tudsz felmutatni és mihez van tehetséged, nem pedig az, hogy honnan jöttél. A város sok tehetséges embernek lehetőséget ad arra, hogy a nagyvilág felfedezze. Rengeteg művésszel – zenészekkel, fotósokkal, szobrászokkal – és ékszertervezőkkel találkoztam. Mindenki nagy hatással volt rám. Többek stúdiójában is voltam, vagy ott, ahol alkotnak, de azt is láttam, hogyan és hol tudják értékesíteni alkotásaikat. Mint tervező, azt láttam New Yorkban, hogy a divat “szabályai” itt nem léteznek és kedvelik az emberek a vagány és szokatlan darabokat. Hihetetlen volt egy ilyen nagyváros közepén élni, ahol a legjobb kiállítások, előadások és koncertek kifogyhatatlanul követik egymást. 5 hónap után még mindig azt éreztem, nem láttam semmit és rengeteg minden fel kellene még fedeznem. Sydney – Az alkotói nyugalom és a tangó Ausztráliában sokkal nyugodtabb az élet és ez a lassú csendesség számomra megteremtette a lehetőséget, hogy az évek alatt magamba szívott tapasztalatokat kibontakoztassam, rátaláljak a saját stílusomra. Sokat terveztem – a Verdi kollekció is itt született – és közben egy nemzetközi design iskolában tanultam. Sydneyből nagyon sok pozitív élményt őrzök, csodálatos embereket ismertem meg, de ez volt talán a legdrasztikusabb tapasztalásom is. Azt hiszem, itt nőttem fel igazán és tanultam meg milyen fontos, hogy kiálljak magamért minden helyzetben, mert távol az otthonomtól senki nem fogja és nem is tudja helyettem megtenni. Itt láttam azt is, hogy mennyi a vállalkozó fiatal, akik belekezdenek a saját üzletükbe és ez fontos példa volt előttem, amikor elhatároztam, hogy felépítem a saját márkámat, a LiKo-t. Az önkifejezés a lételemem. Persze, az én legfőbb médiumom az ékszerek, ettől függetlenül a táncot is nagyon közel érzem a szívemhez. Különösen a tangót, mert annyira mély és érzéki. Ausztráliában kezdtem el tangózni. Egy argentin tangó táncostól tanultam meg az alapokat, utána pedig a milongákon (tangó esteken) fejlődtem tovább. A tangó akkor igazán élvezetes, ha 100%-ban a partnerünkre tudunk hangolódni és arról az energiáról szól, ami ezáltal jelentkezik. Szerintem az ékszerek is nagyon személyes dolgok: akkor látszanak csodálatosnak, ha a megfelelő ember megfelelően viseli és akkor az ember belső ragyogását tükrözik.   Budapest – az otthon, a család és a szerelem Budapest a hazám. Ide köt a családom, a barátaim a múltam a származásom és a szerelmem. Azt hiszem, jelen pillanatban nem lehetnék jobb helyen. Jó érzés tudni, hogy itthon vagyok, és nem érzek egy ürességet valahol a szívem mélyén. Szeretném látni, hogy a hazámban tudom kamatoztatni mindazt, ami bennem van. Szerintem Magyarország földrajzi elhelyezkedése kedvező: központi és könnyen elérhetőek más városok. Azt szeretném, ha itt lenne a bázisom és innen utaznék munka céljából más országokba. Koós Lili weboldala>>>