Ha van valami, amire iszonyú mennyiségű pénzt tudnék “elszórni”, az a 60-as évek cseh üvegvázák. Mindegyiket imádom.
Éppen František Vízner 1962-es, barack színű üvegvázájával szemezgetek. Azért csak szemezgetek, mert nem igazán tudom hova tenni, meg nem is olcsó. De közben olyan szép… Általában az ár az, ami visszatart, hogy vastag, régi, préselt üvegvázákat vásároljak.
Üvegváza szerelem
František Vízner, 1962, Heřmanova Huť./Gyűjtemény és fotó: sklo-union.eu
Vladislav Urban 1968-as vázájából az összes színt képes lennék összegyűjteni. Mindegyik csodálatos. Nekem egy sötétzöld van, de a türkizes mindig és újra megdobogtatja a szívemet. (Ám üvegváza kérdésben racionális énem midig lenyomja a szívügyeket.)
Vladislav Urban, 1968, Rosice/Gyűjtemény és fotó: sklo-union.eu
Persze, az igazán nagy csábítással még nem találkoztam mostanság élőben. Gyerekkoromban viszont láttam.
Rudolf Jurnikl 1967-es OSAKA vázái szoborszerűen szépek, közben pedig azonnal a miértek és hogyanok kezdenek el foglalkoztatni, akárcsak Vratislav Šotola vázáinál. Nem az a kérdés, hogy vázaként mennyire praktikusak, sokkal inkább az, ha találkozom egy ilyennel ellent tudok-e állni (nem) és hol lenne a tökéletes helye a lakásban.
A Vladislav Urban vázát az íróasztalomon tartom, a monitor mellett, hogy mindig megakadjon rajta a szemem. És évek óta nem tudom megunni a szépségét.
Rudolf Jurnikl – OSAKA, 1967, Libochovice/Gyűjtemény és fotó: sklo-union.eu
Vratislav Šotola, 1970, Heřmanova huť./Gyűjtemény és fotó: sklo-union.eu
De amíg én pár vázáról gondolkozom, addig Martin Hattas 179 vázából álló gyűjteményt hozott létre és ennek a gyűjteménynek készítette a sklo-union.eu website-ot is.
Gyűjtemény és fotó: sklo-union.eu
A weboldalon Hattas nem csak a gyűjteményét mutatja be, hanem a cseh préselt üveg történetét és az alkotókat is és olyan vázákat is, amelyek az ő gyűjteményében még nem szerepelnek.
Tulajdonképpen a site a préselt üvegvázák virtuális múzeuma, amit érdemes látogatni.
