Régi tárgyak új élete

Asztal kábeldobból vagy mészárosasztalból, tűzvédelmi plakátok, ipari gépek metszetei és kopott cégtábla, mint képek, üzemi lámpák és fa moziszék, mint lakberendezési tárgyak. Kincsek a szeméttelepről. Évekkel ezelőtt láttam egy lakást, amelyben a nagy ebédlőasztal a család régi házának ajtajából készült. Kapott lábakat meg egy üvegtetőt, viszont rajta volt az idő vasfogának minden harapása. A lakás többi része modern volt, de régi és új jól megfért egymás mellett. Nem csak a családi bútorok, ajtók és asztalok élhetnek új életet, hanem az ipari berendezések is, amelyekkel nem állunk rosszul, hiszen egykor a “vas és acél országa” voltunk. Az industrial dizájn kialakulása egyidős a loftok kialakulásával. Amerikában az 1960-as évektől leginkább művészek költöztek a hatalmas, elhagyott ipari létesítményekbe, csarnokokba, és elkezdték az ott talált szekrényekkel, székekkel, állványzatokkal berendezni a teret, így adva újabb életet ezeknek a bútoroknak. Ahogy a terek átalakultak lakásokká, úgy az “ott maradt” bútorok, berendezések szintén beszivárogtak a magánszférába és a lakberendezésbe. Az utóbbi években a loftok népszerűsége egyre nagyobb – főként Amerikában, Franciaországban és Kínában – és ezzel együtt industrial dizájn is egyre felkapottabb. A régi, ipari berendezések “újrahasznosítása” mellett formatervezők is felismerték az industrial dizjánban rejlő lehetőségeket. Tom Dixon legújabb cuccai, már az industrial dizájn stílusjegyeit mutatják, akárcsak a Marcel Wanders tervezte Boffi Pipe zuhanyállvány, de van hazai kezdeményezés is: az artKRAFT ipari hatású egyedi csaptelepe, bútorai és kiegészítői.

Mint kiderült, az industrial dizájn közel áll hozzám. Nagyapám évekkel ezelőtt megalkotta a Boffi Pipe elődjét, csak egy fekete hordót tett a tetejére és zuhanyrózsája is volt. Minden nyáreste alatta fürdött. “Lakberendezőként mindig is vonzottak azok a terek és bútorok, amelyeket eredetileg nem lakásnak és bútornak szántak, valamint a nyers felületek. – meséli Baracsi Katit (artKRAFT) – Mert a bútorok, tárgyak mind magukon viselik a korukat, a történetüket, így a fa és fém felületek mind tükrözik a régmúltat. Többnyire régi gyárakból, üzemből vagy a mezőgazdaság világából származnak, illetve valamilyen régi szakmához köthetők (pl. fogorvos, cipész). Történetet mesélnek a régi terményes zsákok (melyekből párnák lettek) egy emberről, aki ezekben vitte hetente őröltetni a gabonáját, avagy a régi orvosi szekrény, mely még mindig őrzi a kemikáliák illatát.” “A XX. század elején csak értékálló anyagokból dolgoztak a mesterek, így e tárgyak anyagának kiválósága lehetőséget ad arra, hogy csak a funkciót kell kitalálni hozzájuk. A tárgyak pedig újabb “életet” kapnak, ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy az eredeti (tehát nem az újragyártott) indusztriális stílus az újrahasznosítás, környezettudatosság stílusa. Így lesz lovaskocsi ülésből fotel, fogorvosi berendezésből étkezőasztal, avagy disznóvágási eszközből könyvespolc. Elő a kreativitással, az ötletekkel, így válik az otthonunk eredetivé, valódivá.” “Kalandos története van a mészáros pultból készült dohányzóasztalnak. Egy alföldi mészáros ezen vágta a húsokat évtizedeken át, tőle kaptam egy disznóülés után. A lábai pedig egy csikó-sparhelt lábai, öntöttvasból, ilyen finomságú munkát ma már senki nem készít.” “Szintén érdekes a régi fa moziszék élete. Egy pécsi mozi bontásakor mentette meg az egyik jegykezelő néni, nála állt éveken keresztül az előszobában cipőhúzó székként. A régi zománcozott lámpák egy Eger melletti üzemből származnak, melynek bezárása után kiselejtezték, és halomba kirakták a csarnok mellé. Egy kirándulás alkalmával láttam meg őket, és a barátaim ezeket cipelték kilométereken keresztül a túra végéig. Magyarországon egyelőre loft-lakók, művészek keresik ezeket az egyedi darabokat, illetve fotózáshoz, díszlethez viszik az artKRAFT bútorokat.”