Bagoly – Így született a Mesegyűrű meséje

Finy Petráé lett a Mesegyűrűk közül a Bagoly. Ő arról mesél, milyen volt a másik oldalon lenni, egy ékszerhez mesét írni.   Katona Barbi időtlen órái után megszülettek a Mesegyűrűk: a bagoly, a bálna és a busz. A rendhagyó ékszerekhez Finy Petra, Lackfi János és Kemény Lili írt egy-egy mesét. Finy Petráé a Bagoly, az ő meséjének ez a története: Mit szóltál Barbi megkereséséhez? Nagyon örültem a megkeresésnek, nem volt szerencsém még ugyanis soha ékszerre mesét írni, ezért egyből lázba hozott a gondolat. Kamasz koromban ráadásul megrögzött gyűrűgyűjtő voltam, minden ötvösnél az egyedi formájú, lírai vagy éppen nagyon extravagáns gyűrűket kerestem, és ezekből rengeteget bírtam viselni az ujjaimon. Mára ez a megszállottság némileg lecsitult, de azért mostanában sokra értékelem még a ritka megjelenésű ékszereket. Melyik gyűrűt választottad? Azt, amelyiken két bagoly látható, mozgatható szárnyakkal, és egy olyan kör alakú kivágással, ami valójában a Holdat jelképezi, és a gyűrű ujjra húzható részét adja ki.

Miért ezt? A baglyos gyűrű és a buszos gyűrű között hezitáltam, mert ez utóbbinak az interaktív kerekei, és a mókás utasai fogtak meg, de végül a baglyos győzött. Megkérdeztem Emma lányomtól, hogy miről írjak inkább mesét, és mivel neki csecsemőkora óta egy plüssbagoly az alvós állata, és minden formájában imádja ezt a különös éjszakai madarat, mintha a védőszelleme lenne, vagy egy furcsa természeti barát, hamar eldőlt a kérdés. És mivel a lányaimra nagy hatással voltak Cipruson a görög istenek történetei, egyértelmű volt, hogy Afrodité és a róla elnevezett öböl is szerepelni fog a mesében, ahol van egy teknősrezervátum. Vagyis a két bagoly, egy fiatal teknős, és a szerelem istennője már szinte azonnal ki is adta a történet vázát. Mi ez a különös vonzalom a madarak iránt, azon kívül, hogy a férjed ornitológus van más kötődés is? Én nem érzem különösnek, de való igaz, hogy az átlagnál többet írok madarakról, vagy legalábbis repülésről. Ám, ha a most megjelent Madárasszony című felnőtt regényemet nézem, akkor már lehet, hogy egy enyhe mániaként, de legalábbis egy szolid krónikus betegségként kell értelmeznem ezt a fogyhatatlan rajongást a madarak iránt. Gyerekkorom óta kerestem, kutattam a repülő, szárnyaló lényeket, gyűjtöttem a kék égről fotókat, képeket, és rajzoltam, festettem kitartóan a különféle repülő embereket, madárembereket vagy madarakat. Ha rájuk néztem, vagy róluk írhattam, bármilyen szűkös érzelmi viszonyok közé kerültem is, vagy fojtogató szellemi közegbe, szabadnak képzeltem magam. Az már csak a hab a tortán, hogy a csillagjegyem szerint Ikrek vagyok, és az elemem a levegő, ez lehet még az oka annak, hogy különösen jól érzem magam, ha erről a közegről írhatok, álmodozhatok vagy láthatok képeket. Könnyű gyűrűre mesét írni? Nagyon szeretek felkérésre szöveget írni, mert célirányosabban kell koncentrálni az erőket, olyasmi feladat ez számomra, mint annak idején a reklámszövegírás volt. Adott üzenetre, gondolatra kell a lehető legkreatívabb és legeredetibb képet vagy szöveges alkotást előállítani, ami igen érdekes szellemei kihívás. A szituációt ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy szakács felé az lenne a követelmény: csinálj egy levest, amihez bármit használhatsz, de a leves mondja el, hogy milyen a dzsungel, vagy milyen a lángoló a szerelem. Teljes szabadságot kap, mégis meg van kötve a keze. Készül őszre egy másik felkérésre írt mesém is az Egy Csepp Figyelem Alapítványnak, amelynek az egyik szereplője egy cukorbeteg kisfiú lesz. És most, hogy így belegondolok, érdekes, hogy ebben a könyvben is szerepelnek majd szárnyas lények, még ha nem is madarak. Vagyis úgy tűnik, nem nagyon tudok kibújni a bőrömből.