A világ legjobb bébijátékán csak címke lenne. Igen, arra az apró, pici és haszontalan dologra gondolok, amit azért tesznek egy szuper tuti játékra, mert fel kell tüntetni a származási helyet és az összetételt. Általában fehér, csupa betű és tapintásra se túl kellemes. Nagy keletje van még a készségfejlesztő és a formatervezett játékoknak. Mindkét kategóriát teljesen kimerítik a Bobles állatok, viszont nem olyan frusztrálóak, mint a “dobd bele a csillagot a csillag formájú lyukba” típusúak*.
A gyerek kap valamit – mondjuk egy elefántnak álcázott félhengert – és azzal azt csinál, amit akar: áll rajta, ül rajta, hintázik rajta. A Bobles állatai hosszú évekig kitartanak, mert nem lesz ciki, mint a csörgő**, ráadásul a hosszú tervezéssel megvalósított álomlakásban a gyerek rövid időn belül átveszi az irányítást, minden hozzá igazodik, akkor legalább cseppnyi elégtétel, ha az egyik játék különleges bútordarab.
* Gyermeknevelés témakörben főként Vekerdyt és Ranschburgot olvastam, de nem tudom, hogy melyikük mondta, nem kell frusztálni ezekkel a játékokkal a kisgyerekeket. Persze, megvan az ideje annak, amikor rácsodálkoznak a világ ezen összefüggéseire, de tanítani semmiképpen sem kell nekik, hogy a “négyzetet a négyzet formájú lyukba, a háromszöget a háromszögűbe”.
** Fixa ideám, hogy a gyereknek nem árt az egész gyerekkoron átívelő játék. A maci, amit rongyosra ölelgethet és én a csörgő mellé beszereztem egy pár rumbatököt is, amit négyévesen sem ciki rázni.
