A kapunál Gombóc Artúr jutott eszembe, s most egyszerűen idézhetnék Pom – Pom meséiből, mégsem teszem. A párizsi Csokoládé Kiállítás egyszerűen lenyűgöző; nem tudom vicces jelzőkkel illetni. A Salon du chocolat-on több mint 180 kézműves, kreátor és gyáros mutatta be termékeit, természetesen az ízorgiát kiváltó titkot mélyen elhallgatva. A csokoládé alkotók – Madagascartól Írországig -, Párizsba jöttek, hogy a “bűnöstől” – a natúr kakaótól – a nyálcsorgató látványig megmutassák költeményeiket. Álcázták szobornak, ruhának, vagy diszkrét csomagocskába rejtve a boldogsághormont felszabadító kémiai vegyületet: mindannyiszor sikerrel, mert csak mosolygó emberrel találkoztam. A 100% kakaót tartalmazó csoki szerintem már kissé savanyú, szinte unalmas ízű. Ami az ízesítést illeti : a tradicionális vaníliától a virágszirmok, – vagy éppen a só (!) felé fordulnak az alkotók, de a fűszerek között gyakori még a rózsabors és a kardamom is. Nekem idén is a két évvel ezelőtti díjnyertes: Jacques Bockel 70%-os mandulás, sós feketecsokija ízlett a legjobban, valamint Sadaharu AOKI zöld teás trüffel bon-bonja. A “divat fővárosában” csakis divatbemutató-show lehetett a fénypont, döbbenetes sikerrel. Kreátor és modell ugyanúgy vonult színpadra mint a hagyományos divatbemutatón, a különbség csupán a viselet volt; hordható helyett, hordható és ehető.
