Részletek a 1990-es naplómból. A helyesírási hibákat megtartottam. (Annyira tudom szeretni minden régi cikiségem.)
1990. augusztus 7 . (kedd)
Reggel korál keltem, mert a maminak be kellett menni a korházba a lábával. Utána anyuval, miután hazajöttek, hálót terítettünk fel a szőlőre. Délután apuval voltam üdítőért. Láttam egy olyan helyes fiút, jobban mondva férfit. Fekete haja rövidre volt nyírva. Fekete szemöldöke kicsit szögletes arca nagyszerű, kemény kifejezést kölcsönzött neki. Apuval voltunk Mohán is. Végül utba ejtettük Fehérvárcsurgón a mamiékat.
A Páskomban leszedtem a barackot. Futottam egy kört.
Most pedig leírom egy álmom, jobban mondva tervem: Ha elvégzem a szakközépiskolát szeretnék tovább tanulni. A francia nyelvet elsajátítani jól. Riporterként, újságíróként tevékenykedni tovább.
1990. augusztus 8. (szerda)
Ma igazán sokáig aludtam. Negyed 11-kor ébredtem fel. Apunak megint segítettem üditőt felrakni Fehérváron, majd az emlékműnél lerakni. Délután olvastam, tanultam, tévéztem, zenét hallgattam.
1990. augusztus 10. (péntek)
Székesfehérváron voltam, megvettem az iskolai füzeteket.
1990. augusztus 11. (szombat)
Reggel találkoztam J-vel és J-vel. Mikor megláttam meztelen felsőtesttel akkor döbbentem rá, hogy még lehet, hogy szeretem, és csak felejteni akarom mert nem engem szeret. Miért?
1990. augusztus 12. (vasárnap)
Már éppen lefekvéshez készülődtem, lekapcsoltam a villanyt és valami ismeretlen erő odahúzott az ablakhoz, az utcán egy bicikli gördült végig és rajta a J. Ez nevezik véletlennek? Vagy talán a sors játszik velem?
1990. augusztus 13. (hétfő)
Ma elmentem Fehérvárcsurgóra a nagymamáékhoz nyaralni. A Rita (az unokatestvérem) is ott volt.
1990. augusztus 14. (kedd)
Csurgón nagy paradicsombefőzés volt. Segítettünk ahol tudtunk. Kiolvastam egy Denis-t, címe: De jó, hogy vagy nekem.
1990. augusztus 16. (csütörtök)
Ma epret ültettünk.
1990. augusztus 19. (vasárnap)
Ma délelőtt láttam egy norvég kisfilmes címe: A Csók. Délután a presszóba segítettem. Találkoztam egy fiúval aki Vajtáról ismer. Vajtán 3-as kormomban voltam. Én nem ismerem. De elhatároztam, hogy megismerem.
1990. augusztus 20. (hétfő)
Mostanában elég sokat álmodok. Reggelre az álmomból ennyi maradt meg, hogy vörös hajó fiukkal álmodtam.
1990. augusztus 20-29 (hétfő-szerda)
Ezen a kilenc napon sokminden történt. A J. végkép nem érdekel. Megváltoztattam a hajviseletemet. Egyenlő hosszúságúra akarom megnöveszteni elöl s hátul.
1990. szeptember 3. (hétfő)
Ma mentem először az új iskolába. A rövid megnyitó útán kiosztották a könyveket. Itthon bekötöttem ezeket.
1990. október 9. (kedd)
Az iskola elég jól megy. Azt hiszem megint szerelmes vagyok. Hogy kibe? Egy Attila nevű fiúba. De ő nem vesz észre vagy nem akar. Ma egy igen furcsa gondolat jutott eszembe. Feltettek nekem egy kérdést: Hol élnék szívesen? Egy elhagyatott kis szigeten. Csak én (esetleg a férjem). Lenne ott egy ház. Órákig napozni a parton. Egyszer biztos elmegyek a tengerhez. Még sohasem voltam ott. Lehet hogy azért vágyom oda. Vagy egy hajón is élnék, vagy fenn egy erdőben. Kicsit távolabb a civilizációtól. Szerelem, boldogság, magány. Szép szavak. Jó lenne, ha az álmom megvalósulna.
1990. október 26. (péntek)
Ilyen esemény mint ami ma történt ritkaság. A kormány bejelentette a benzin áremelését. Az emberek – de főként a taxisok, és a fuvarozok – kiálltak a csomopontokba ezzel megbénítva a közlekedést. Az iskolába még nagynehezen 1 km gyaloglás árán eljutottunk. Ezután következett az igazán a banzáj, hogy megyünk haza? Úgy volt ha nem javul meg a közlekedés B-éknél alszom. De szerencsére a fél 2-es busz már ment. Úgy volt, hogy a negyed 3-sal megyek haza. De szerencsére jött apu és a szántóföldi autózás után hazaértünk.
A tengernél 2019-ben a gyerekeimmel és a férjemmel/Fotó: Myreille
