Úgy emlékszünk, hogy 10-12 éves voltam, amikor a nagyszüleimnél nyaraltam és az alábbi levelet írtam. Már akkor is annyira én voltam!
30 évvel ezelőtt írt levelem
Egészen pontosan 2 levelet rejtett a régi, duplafalú, belül rózsaszín boríték:
Kedves anyuci……!
Remélem, jól vagytok. Én remekül érzem magam. Sok kalandom volt. Gyertek el! Papi nagyon várja P-t, R-ék most nincsenek itt. Reggel szedtünk meggyet. Azért is jó lenne jönnötök. Voltunk egy nagy túrán a víztárolónál.
Gyertek el!
Majd még írok:
Sok-Sok puszi:
Éva
Be se kell csuknom a szemem, látom magam előtt a nagypapámék udvarát. A meggyfát, elől a kapunál és a másikat a kukoricásban. A kapu mellett a tyúkok voltak, mögötte babfuttató volt. Mögötte nyári, savanykás alma, amiről minden évben elmesélte nagyanyám, hogy “nagyapád oltotta”.
A kiskapu előtt hatalmas diófa állt, az udvar közepén ringló. A hinta a birsalmafán lógott, mögötte ott volt a sárgabarackfa.
Idén ugyanúgy számoltam a sárgabarackokat a fán és osztottam szét magunk között, mint anno nagyanyám. És éppen a nagyanyám aszalt meggyei miatt meggyfát is ültettünk néhány éve. Meg besztercei szilvát, ami már kékül.
A kerítésnél mentén rengeteg mályvacserje volt. Idén, amikor a sövényeket terveztem, sok küzdelmem volt az ültetésével, de muszáj volt azt is ültetnem, mert folytonossá teszi az időt számomra, összekapcsol, emlékeztet.
Kedves Anyuci, apuci!
Pénteken jött Peti meg a mami. Nagyon meglepődtem, amikor titeket nem láttalak sehol. Nagyon hiányoztok. Olyan rossz, hogy én vagy a legnagyobb gyerek itt. Hiányzik már P is. Szeretnénk hazamenni. Pénteken sokat sírtam, mert nagyon szerettem volna, ha talákszok (sic!) veletek, de most már haza is szeretnék menni. Szeretném, ha értem jönnétek kedden vagy szerdán, amikor ráértek. Mostmár (sic!) egyre inkább haza szeretnék menni. P annyira emlékeztet otthonra. Most ezt pénteken írtam. Lehet, hogy szombaton is írok még.
Szombaton reggel fél 8 körül keltem. Már itt volt I. Most majd elmegünk (sic!) a Nagyboltba.
Puszilok mindenkit:
Éva
Mami, papi, P is pusziltat.
Ui: Nincs!
Ja! A levél azért van így címezve, hogy ne csak apu kapjon levelet.
Anno úgy címeztem meg a levelet, hogy a címzett anyukám volt, férjezett névvel, alatta pedig a bevett “és neje” mintájára “és férje” szerepel.
