Anya lettem: Egy clone klónozásnak karácsonyi története

Az anyaság sötét oldaláról úgy tudok beszélni, hogy felér egy fogamzásgátlóval, de a fiaimról csak szuperlatívuszokban. De mit tegyek, egyszerűen csodálatosak! Minden december közepén végkép feladom, hogy a karácsonyi készülődést mély áhítattal és ragyogó készülődéssel abszolváljam. Idén négy adventi vasárnap felejtettem el gyertyát gyújtani. Grincsfát se csináltunk. (Mi ez a nagy grincsfa-őrület? Honnan került elő? Csak azt látom, hogy Facebookon minden ismerősöm grincsfa képet oszt meg…) Mivel nem teljes a lelkiismeretfurdalás-mentességem, ezért még mindig mentséget keresek a túlhajszolt decemberre: minden adventi vasárnapunk mozgalmas volt és közben családilag végigcsináltunk egy fosós-hányós vírust is a legnagyobb karácsony előtti hajtásban. (Ne akard tudni a részleteket!) A szokásokkal ellentétben a saját hagyományaink remekül alakulnak. Például a gyerekeim meg akarták inni előlem az utolsó filter vanilla chai lattét, még az se zavarta őket, hogy a teában tej van, cukor meg alig, de ahhoz ragaszkodtak ahhoz, hogy nekik ez ízlik. Végül harmadoltuk a bögrényi teát, kevertem chai latte fűszerkeveréket és a forró kakaó, tejeskávé mellett chai lattéval öltöztetjük ünneplőbe a szívünket. Végre rendeltünk műfenyőt is és ha már megjött, fel is állítottunk, de még fel nem díszítettük. Dani azt találta ki, hogy ír kívánságlistát (pizsamát, traktort és kávéfőzőt kért) és a leveleit bedobálja a fenyő alá. Én meg pár napig otthagytam a leveleket, majd eltüntettem. Egészen pontosan nem én voltam, hanem a Jézuska manója – ötvözzük az összes mondakört -, hogy a tudja, mit kell hoznia Daninak. A kávéfőzőt nekünk rendelte! https://www.instagram.com/p/Bc1wlcCFwDF/ Dani másik kedvenc elfoglaltsága, hogy meséljek történeteket arról, amikor kicsi volt. Régi képeket is szoktunk nézegetni abból az időből, amikor megszületett, amikor kicsi volt. Ilyen képnézegetés közben látta meg Zsombi 2014-es fotóját a közös albumukban (digitális, titkos). Mivel ő maga is akart egy saját fotóalbumot, így a képernyőt fotózta. Amikor elkészült 30+ fotó, eltűnt a játszószobában.

Egészen furcsák az anyai ösztönök. Ha kiabálnak, civakodnak nem aggódom, csak akkor, ha elhangzik valamelyiktől a “jól vagy?” kérdés, ezért ha levernek valamit, akkor automatikusan kiabálják már kifelé, hogy “Jól vagyok!”. Akkor szoktam még aggódni, hogyha túl nagy a csend a gyerekszobában. Ilyenkor mindig nagyon hegyezem a fülemet és adok még 5 percet a csendnek, hátha addig történik valami és megőrizhetem a látszatot, hogy nem is vagyok aggódós anya. És tényleg! 5 perc alatt mindig történni szokott valami. Most éppen az, hogy megjelent Dani és megmutatta, hogy mit épített legoból. A monitorról készült fotó alapján leklónozta Zsombi clone-ját. Ilyen pillanatokban eszembe se jut az “anyaság sötét oldala”, csak repdes a szívem és el se hiszem, hogy milyen szerencsés vagyok. Az én kívánságlistám továbbra se hosszú. “Csak” 125 évig szeretnék élni ép testben és szellemmel, hogy lássam őket felnőni, élni, alkotni, mert nekem ők a legnagyobb ajándék az életemben.