Amikor elkezdtem írni az Anya lettem-et, kéthetente folytak ki az ujjaimból a naplólapok. Most viszont 5 hónapig csendben voltam és közben Dani 2 éves, Zsombi pedig 6 éves lett.
Az elmúlt 153 nap mindegyikén úgy keltem fel, hogy ha sikerül kitaposni 1-1,5 órát, akkor az Anya lettemé lesz, de estére, mire a gyerekek ágyba kerültek, elkocsonyásodott az agyam és csak fáradtan kongó ürességem maradt. Tudom, hogy a lendületes és modern nő képéhez – igen, amilyen én is szeretnék lenni – egyáltalán nem illik a hétköznapok által bedarált és ledarált anya. Nem, nincs itt semmi extra, csak reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora, lehetőleg változatosan, gyümölccsel, zöldséggel, kreativitással. 4 embernél a heti 2-3 mosás is átlagos, főleg télen, és nem, nem az fárasztó, hogy 3 gombot kell megnyomni a mosógépen, hanem a ruhahalom navigálása. Először a szennyeskosárba, majd onnan a mosógépbe, majd onnan a szárítóra, majd onnan a szekrénybe a helyére. Aztán ha itthon vagyunk – és főleg itthon vagyunk -, akkor minden étkezés legalább 4 tányér, mellé ugyanennyi pohár, rengeteg evőeszköz, néhány lábas, fakanál és ilyenek. Ha rendes lennék –rendes feleség, vagy ilyesmi -, akkor naponta 3-4-szer mosogatnék (lavórban), de nem vagyok, hanem futok magam után, majd futok az oviba, hogy beérjünk 8-ra, majd sakkozom, hogy úgy aludjon a kicsi, hogy a nagyért el tudjunk menni az oviba. Mindemellett porcicát, mint háziállatot, nem tartunk, és mellékesen – mint női feladat – ott a takarítás. A kerttel is akad munka és mindezek mellett még ott a feladat, hogy a családi kasszába is be kell tenni a megfelelő mennyiségű pénzmagot és a fugázás is az én feladatom. És igyekszem nem idegroncs lenni, néha olvasni, elrohanni kozmetikushoz, szakmailag naprakész lenni, őszintén mosolyogni, leülni legot válogatni, mesélni, élni… Összesítve szarabbul hangzik, mint ahogy megélem. Bár az is lehet, hogy csak én vagyok fásult, vagy csak kihullanak belőlem az elvégzett dolgok és ami pipa, már nem számít. Ha az emlékeim között turkálok, akkor nem a hétköznapi darálómalmot látom, hanem a zöld hernyót, amit Zsombi meg akart tartani háziállatnak, amikor fákat ültettünk, vagy a szülinapi tortáját, ami sütő és sütés nélkül készült. Augusztusban Zsombi 6 éves lett és én imádom, hogy ilyen nagy, okos és ügyes, igazából azt is imádom, ha éppen nem áll az égnek a hajam attól, hogy nehéz vele, hogy a határait próbálgatja, megcsillantja humorát és definiálja önmagát. Szavakat gyárt – félelmesztő – és Transformers és Harry Potter lázban ég. Utóbbit az apja olvassa fel neki minden este és már a harmadik kötetnél járnak. Szórakoztatnak a rajzai, lenyűgöznek az elméletei, összeszorul a szívem a félelmeitől, elképeszt miket épít legoból (mostanság főleg Transformerseket) és ha alszik elképedve nézem, milyen szép, milyen tökéletes, milyen ajándék nekem. Novemberben Dani 2 éves lett. Mind külsőre, mind belsőre egészen más, mit a bátyja, de mindenben a bátyját utánozza. Néha előfordul, hogy a bátyja utánozza őt és élethalál kérdés, hogy mindketten egyszerre üljenek az ölemben. Dani egyre többet „beszél”. Néhány szótaggal elmondja, hogy mi történt vagy mit szeretne. A kedvencem, hogy a jobb mutatóujjával a bal tenyerét böködi, amikor csokit kér az arcán pedig ott a kérlelhetetlenség: „Anya, ide tedd a csokit, de azonnal!” A műtétről még nincs konkrétum, de ahogy pörögnek a napok, egyre közelebb kerülünk. Néha elképzelni se tudom, hogyan fogom megoldani, de, ugye, azzal a lehetőséggel se számolok, hogy ne oldanék meg bármit. Jaja, ne! brüm, brüm! – tartja az orrom elé Dani a zoknit, amit előkészítettem neki, majd hajítja el a kiságyba, nehogy rá tudjam adni. (Fordítása: Anya, ez nem autós zokni, hogy képzeled, hogy feladod rám!) És akkor én előkeresem a traktoros zoknit és nagy a boldogság. Mert Dani nagy traktoros. Traktorokat kell neki rajzolni és traktorokat rajzol ő is. Én látom benne a rockot, de simán kinézem belőle a vállalatigazgatót is. Apa: Dani, te mi leszel, ha nagy leszel? Kukás? Dani: Ne! Anya: Tudós? Dani: Ne! Apa: Miniszterelnök? Dani: Ne! Anya: Rock sztár? Dani: De! Zsombi: Anya, én is cikkíró leszek, mit te. Csak jó cikkeket írok. Figyeltél? Tégeteket is beleírtalak a cikkbe. – az előbb egy billentyűzeten gépelt, mint ha írna: „Apa csapot szerel. Anya cikket ír. Dani szétszórta a LEGO kerekeket. A papagájom megevett jó sok magocskát.” (Az oviban egy remek papagájt rajzolt és arról beszélt, mintha a madár is itt élne velünk.) 10 perccel később: “Anya, én is cikkíró leszek, veled fogok dolgozni.” Zsombor: “Anya, isteni lett a sütőtök krém leves. Tökéletes az állaga és az íze is. Te főzöd a legjobb sütőtök krémlevest. Apa csinálja a legjobb kakaót. Te főzöl mindent jól. – majd odafordul az apjához. – Apa te csinálod a legjobb kakaót. Anya minden mást. Na jó, a szalámis kenyérhez is értesz.”