Anya lettem: A vécészűkítő és a többiek

A fene se gondolta volna, hogy a vécészűkítő hetekre főszerepet kap az életemben és annyit megtudok róla, amennyit sohasem szerettem volna. Azoknak, akik vécészűkítő területén szűznek számítanak, elmondom, hogy a kínálat igen bőséges (bilirózsaszíntől a bilikékig, lépcsőstől a fapadosig), de a méretezés egészen kaotikus, pedig ez a műanyag izé éppen arra kell, hogy a gyerek ne essen bele a vécébe. Az először megvásárolt szűkítőnél állandóan attól rettegtem, hogy a műanyag izével együtt esik a gyerek a vécébe. Félelmem azonban nem annyira a gyerekemhez volt köthető, sokkal inkább saját gyerekkoromhoz, amikor a pottyantós budi veszélyei állandó rémei voltak életemnek. Ma megvettük a második vécészűkítőt (aki okos elsőre is mérőszalaggal és lemért vécécsészével megy vásárolni), bár a gyerek által óhajtott piros színben nem volt a méretben megfelelőnek ítél modell, végül kiegyeztünk egy kékben. Metálos kékben, ugyanis azon nem volt béna kacsa béna virággal. Közben teljesen kikészít, hogy ennyi időt kell töltenem egy ilyen banális dologgal, mint a vécészűkítő, és azon kapom magam, hogy totálisan és utálatosan behálózott az elanyásodás. Nap végére annyira elfogy az erőm, hogy nincs egy normális gondatom, bármilyen könyv második lapjánál bealszom és egyszerűen örülök annak, hogy kicsit nem kell figyelni a gyerekre. De ez csak illúzió! A gyerekre mindig figyelni kell. Akkor is, amikor hajnalban befekszik közénk és megszerzi az ágy 70%-át, és akkor is, amikor csendben van. Ha csendben van, akkor valószínűleg baj van! Valamit talált, valamit szétszed, valamivel nagyon foglalkozik…

Valószínűleg az áruházberendező iskolában tanítják, hogy a vécészűkítők környékére kell elhelyezni a drága és a gyerekek számára nagyon csábító játékokat. Amíg én mértem, számoltam és a Nagy Vécészűkítő Problémát próbáltam megoldani, a gyerek lerámolta a Duplo polcot és kiválasztotta magának a legnagyobb és legtöbb autót rejtő változatot. Napi siker, hogy sikeresen lebeszéltem róla és ehhez még a Húsvéti Nyulat sem kellett bevetnem. A boltból végül egy metálkék vécészűkítővel és a gyerek régi álmával, egy villamossal távoztunk. Hihetetlenül büszke voltam a fiamra, mert az utcán meg se próbálta kibontatni, itthon viszont első dolga volt, és szépen, rendre megállt minden kereszteződésnél, illetve, ha szóltam neki. Olykor engem is meglep, milyen szófogadó a gyerek és olykor mennyire nem. Nap végére általában abban fáradok ki, hogy állandóan résen kell lennem, terelgetnem kell a gyereket és össze kell csapni az akaratunkat. A gyerek fáradhatatlan, magamról ezt nem tudom elmondani, viszont az eszem tudja, hogy vannak dolgok, amiben nincs pardon. Fiam a csomagolásától megfosztott villamossal elvonult a szobájába és én arra gondoltam, hogy a villamos megérte azt a néhány percet, ameddig üresen bámulhatok ki a fejemből, de a gyerekszobából felcsattanó keserves gyereksírás gyors mozgásra kényszerített. Zsombor ott ült az Ikeás fa sín és a Siku gyártmányú villamos felett és csalódottan állapította meg, hogy a kettő nem kompatibilis. Botrány! Skandalum! Bánat! Kitaláltuk, hogy a villamos úgy is tud menni, ha csak az egyik oldalon vannak a kerekei a sín vájatában. Boldogság! A délutáni alváshoz a Bijabo helyett a lilost (villamost) vitte magával. Ezzel a fiam remek hetet zárt, pedig hol van még a Húsvét, én viszont kétszer is megbuktam a Következetes Szülők vizsgáján. A hét közepén ugyanis gyanútlanul bementünk az egyik boltba, ahol talált egy pici vijó (kis méretű tűzoltóautót) és egy pici buszt. Kitalálta és el is magyarázta, hogy a pici vijó Zsombié lesz, a busz pedig anyáé. Szeme csillogásából pedig azonnal láttam, hogyha nem lenne időm játszani a busszal, ő besegít szívesen. Végül a pici vijót tartotta nélkülözhetetlennek az élethez, meg is vettük, szerencsére olcsóbb volt, mint 2 liter tej. Az autómánia azonban rendelkezik néhány előnnyel. Köröket és egyeneseket remekül rajzol a gyerek, illetve, ha előrajzolnak neki egy csuklós buszt, ő felismeri… és mivel minden járműnek a kerekét meg kell számolni, ezért ötig simán, tízig segítséggel számol. A járművek mellett Vader Nagyúrnak vannak más mániái is. A locsolás és a sütés mindig nyerő. Ennek megfelelően a növényeink egyre nagyobbak és nem merek tojást elővenni a hűtőből, mert már hozza is a széket, hogy kocsi tota, kocsi tota (csoki torta) és akkor is ragaszkodik az elképzeléséhez, ha éppen bundás kenyeret csinálnék reggelire.